𝙀𝙢𝙤𝙩𝙞𝙤𝙣𝙖𝙡𝙡𝙮 𝙢𝙖𝙣𝙞𝙥𝙪𝙡𝙖𝙩𝙞𝙫𝙚 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

43rd message

5 days later

- Egyenként menjenek kérem be hozzá. A gyógyszerek miatt még kicsit kába, szóval lassabban fog beszélni, de tökéletesen ért mindent. – mondta az orvos, miután mindenki odaért a kórházba, ugyanis Jimin felébredt.

Anyukája és apukája már volt benn nála és állításuk szerint Jimin nagyon várja, hogy láthassa barátait.

Utoljára Jungkook ment be, mivel ő hosszabb időt szeretett volna eltölteni szerelmével és egy fontos dologról akarta tájékoztatni.

- Azt hittem, hogy... el sem jössz. – pillantott rá kábán a kicsi.

Jungkook csak elmosolyodott és igyekezett visszatartani a könnyeit, amit szerelme látványa okozott.

- Tudod, hogy le sem tudsz vakarni magadról. – mosolyodott el Jungkook, mire Jimin pofijára is egy apró görbület kerül.

- Ne haragudj. Többet nem csinálok ilyet! – mondta szipogva Jimin, hiszen nagyon szégyellte magát, hogy ilyen gyáva volt és képes lett volna otthagyni a szeretteit.

- Nincs baj kincsem, csak rettentően aggódtam. Fogalmad sincs róla, hogy mennyire szeretlek és nem bírtam volna ki, ha nélküled kéne élnem. – pityeredett el Jungkook is, majd egyik kezét rákulcsolta Jimin apró és puha csuklójára.

- Mennyire? – kérdezte kíváncsian a szőke.

- Annyira, hogy szeretnélek elvinni majd randira, ha jobban leszel. – mosolyodott el a feketehajú, majd egy puszit nyomott a kisebb homlokára.

- Tényleg? – csillantak fel a szöszi szemei, mire Jungkook mosolyogva bólintott.

- Akkor igyekszek jobban lenni... és minél előbb meggyógyulni. – mondta a szőke, Jungkook arcára pedig mérhetetlen vigyor költözött.

- Büszke vagyok rád kincsem! – nézett Jungkook Jimin nagy szemeibe, amik vidáman csillogtak. Vidám volt, mert ott volt vele az az ember, aki a legtöbbet segített neki.

- Hoztam neked valamit. – nyújtott át a feketehajú egy nagyon puha macit a szöszinek. Jimin boldogan ölelte magához, a mosolyt pedig le sem lehetett törölni babaarcáról. Örült, hogy ajándékokkal halmozták el csak azért, mert felébredt, legyen szó virágról vagy apró tárgyakról. Ekkor értette meg, hogy mennyire fontos a barátainak és családtagjainak.

- Köszönöm Koo! – húzta magához Jungkook kezét Jimin és egy puszit nyomott kézfejére. Jungkook elmosolyodott ezen az édes semmiségen, majd belekezdett másik mondandójába, ami talán a legfontosabb volt.

- Cheolmin távolságtartási végzést kapott. Mostantól nem kerülhet a száz méteres körzetedbe semmilyen szempontból. – mondta Jungkook, Jimin meg egyenesen lesápadt azoktól, amiket hallott.

- M-mi? Mégis hogy?

- Egyszerű. Jin apja és az én apukám is rendőrök, mint tudod. – mondta, mire Jimin bólintott egyet. - Ezalatt az öt nap alatt míg aludtál, egyfolytában dolgoztak rajta a segítségünkkel, hogy minél távolabb tudják tőled Cheolmint. Börtönbe nem mehetett, mert oda nem elég a bizonyíték és nem is olyan súlyos, viszont mivel megmutattuk nekik Jinnel a beszélgetéseiteket, a videót ahol a pláza közepén ráncigál és a levelet, akkor elintéztük, hogy mindenképp távolságot kelljen tartania. Mindennek vége Mochi, mostmár csak arra kell törekedni, hogy meggyógyulj. – csókolta meg Jungkook a puha arcot.

- El nem hiszed mennyire hálás vagyok mindenkinek, főleg neked. Azt sem tudom, hogy háláljam meg. – mondta Jimin, majd letörölte örömkönnyeit.

- Csak hagyd, hogy szeresselek és elfeledtethessek minden rosszat, ami veled történt. – hajolt közelebb a szöszihez Jungkook, majd lágyan megcsókolta hihetetlenül puha ajkait.

Innentől jönnek a vidámabb részek🤍

insta: yoonra1a