Miért pont ő?

Második rész

Anna Leclerc

Három év fogság után, egy családhoz kerültem, Monacóba. 3 fivérem lett, Arthur ő ha jól emlékszem 1 évvel idősebb, Charles '97-ben született és Lorenzo aki ha minden igaz '94-es születésű.

Furcsálltam, hogy ennyi gyerek után valaki akar még egyet. Bár ennyi fiú mellé, megértem.

Arthur és én egy szobában laktunk, Charles a bátyjával egy szobában, és volt még egy szoba a szülőknek. Nem volt nagy lakásunk, de nem is volt kicsi. A szobák mellett volt egy fürdő, mellékhelyiség, egy nappali és az onnét nyíló konyha. Sok időt töltöttem a konyhában, imádok főzni, és persze enni is, ami néhol meglátszott rajtam.

Mindegyik fiú gokartozott, az igaz, hogy Enzo nem olyan komolyan mint a másik kettő, de ő is elment a fiúkkal edzeni, néha még én is csatlakoztam. Nem felvágásból, de szerintem jól teljesítettem ilyen ellenfelek mellett. Charlesnak ment a legjobban közülünk, ő még 2011-ben megnyerte a gokart világkupát. Szépen lassan szinte minden versenyen a dobogó legfelső fokán állt, ha pedig nem első lett akkor Max Verstappen mögött ért célba. Volt egy idő amikor Arthurnak nem ment, azt mondta nem érzi a dolgot. És a folyamatos vereségek eléggé elvették az önbizalmát. De anyuékkal mindig támogattuk, mégha nem is  a legjobbak között végzett, számunkra ő nyert. Én is beleszerettem a sportba, de én nem jártam versenyekre, szimplán hobbi szinten jártam a fiúkkal a pályára.

Arthurral van a legszorosabb kapcsolatom. Mivel csak 1 év van közöttünk szinte mintha ikrek lennénk. Ő a legjobb barátom, mindig ott van mellettem, még esténként is miután egy szobán osztozunk...

Nem volt nagy helyiség, éppen akkora, hogy két ágy és egy nagyobb íróasztal elfért benne. A fehér falakat, képek Arthur dobogóiról, kupák, serlegek díszítették. Az én ágyam fölé is kikerült néhány kép, volt olyan ahol a tesókkal vagyok, volt egy a szüleimről, és néhány az iskolában szerzett barátaimmal.

Nem nagyon nyíltam meg előttük, elvoltam mint hal a vízben. Nem voltam magányos, de a középpontban sem szerettem volna lenni. Így csak néhány barátom lett, közülük is csak keveset engedtem igazán közel.

Miután Charles felkerült a legjobbak közé a Forma 1-be nagyon sok ember próbált a bizalmam közé férkőzni. Amit nem engedtem, tudtam, hogy Charlesra vagy éppen Arthurra megy ki a játék és én nem szerettem volna a "közvetítő" lenni. Éppen elég bajunk volt már az újságírók pofátlanságával, hogy mindig a képünkbe tolták a kamerákat, és szóbahoztak olyan témákat amiket nem kellett volna.
Beleértve a szerelmi életünket, Jules és Hervé elvesztését. Apám helyett apáim voltak. Igaz Jules-sal az elején kissé távolságtartó voltam, mint ahogy mindenkivel. De türelmes volt és szépen apránként férkőzött a bizalmamba. Nagyon szerettem, az egyik legfontosabb ember volt az életemben. Miután nekem nem voltak keresztszüleim az örökbe fogadás után, ő lett az én keresztapum. Papír nem volt róla, de a 12. születésnapomon megkérdeztem h lenne-e. Hervé nagyon sokmindent megtett a családért, volt, hogy két munkahelye volt, hogy a fiúk megvalósíthassák álmaikat. A legelejétől fogva a sajátjaként tekintett rám, sosem kivételezett senkivel sem. Nagyon jó ember volt, és bármikor rá gondolok összeszorul a mellkasom és gombóc nő a torkomra.

Helohelo! Itt is a második rész. Igyekszek kirakni a részeket, de kicsit összesűrűsödtek a napjaim:( Addig is vigyázzatok magatokra és szép napot<33