Miért pont ő?

Tizenharmadik rész

Anna Leclerc

A megbeszélt időpontra be is fejeztem a tanulás és nagyjából rendet raktam magam után. Hajamat befontam két copfba, feltettem néhány kiegészítőt és belepakoltam a táskámba. A ruhám alá felvettem a bikinim, biztos ami biztos, ne ezzel kelljen majd vacakolni a helyszínen.

Daniel az esetek nagyrészében pontosan érkezik, és ez ma sem volt másként.

- Elmodod, végre, hogy hová megyünk? Anyának mondanom kéne valami helyszínt, ha netalán elrabolnának, hol kelljen keresnie. - fordultam az ausztrál felé.

- A meglepi, épp ezért meglepi. Mert csak én tudok róla. Amúgymeg, anyukád száma megvan nekem - mondta nagy mosollyal az arcán.

Nem erőltettem tovább, úgyse fog válaszolni. Inkább kifelé nézelődtem az ablakon. Már egy jó ideje Monte-Carlo-ban élek, de mindig meg tud lepni ez a kis parti város. A kikötők hemzsegnek a hatalmas és még annál is nagyobb jachttokkal, ami jelen esetben az átlagnál jóval több, hisz a hétvégén itt lesz a futam. Az épületek előtt sorban állnak a drágábbnál drágább autók, akik igazán nincsenek is kihasználva egy ilyen szűk utcás hegyoldali országban.

Körübelül 20perc autózás után Daniel leállította az autót egy kikötőben. Ez jóval csendesebb és elhagyatottabb volt a belvárosihoz képest. Csak néhány jacht állt a kikötőben, és a hozzájuk tartozó autó a parkolóban. Kiszállva a járműből az ausztrált követve az egyik hajóhoz mentünk.

- Hát ez? - néztem kérdően.

- Meglepi. - mondta nagy mosolyra húzva száját. - Na, de gyere. Már itt vannak a többiek. - majd engem előre engedve felsétáltunk a fa pallón a fedélzetre.

Lágy zene szólt, a terasz közepén egy asztal, ami meg is volt terítve. A bútorok fehérek voltak, világosbarna székpárnák és sötét padlózat.

- Jajj Carlos, maradj már el. - hallottam a hajó belsejéből egy ismerős hangot.

- Nézd itt is van! - mutatott felém a spanyol, ahogy kiértek a felszínre.

Carlos, Lando és George léptek a felszínre. Mindegyikőjük fürdőgatyában volt, de Lando még egy hosszujjút is felvett.

- Na most, hogy mindenki itt van, még a késők is. Szerintem indulhatunk. - mondta a spanyol és a kapitány kabinjába sétált.

Pár perc után be is indították a motort, majd kihajtotottunk az öbölből. Besétáltam a hajó gyomrába felfedezni egy kicsit a helyet. Ahogy leértem, egy bárpulttal találtam szembe magam. Tőle jobbra-balra folyosók nyíltak. Megindultam a jobboldali irányba a sötétbarna padlózaton. A falak és a bútorok fehérek voltak, a kiegészítő díszek pedig a tenger színeiben pompáztak. A folyosó képekkel volt díszítve, Carlos meg a kutyája, Pinõn. Carlos és Isa, Sainz család, Lando és a spanyol. Igaz még szezon eleje van, de ők láthatóan szoros barátságban vannak.

Miután felszínesen végigjártam a jacht-ot visszamentem a fedélzetre.

- Hol jártál báránykám? - kérdezte Daniel.

- Körbejártam ezt a csodát. - mondtam, majd ledőltem a korlát mellett lévő heverőre. Feltettem a napszemüvegem és élveztem, ahogy a meleg nap süti az arcom, közben pedig a menetszél fújja a hajam.

- Csatlakozhatok? - kédezte a brit.

- Persze. - mondtam, majd felültem, hogy kényelmesen elférjünk.