•Interview• (Finn and Jack Harries fanfic)

1.

Miután hazaértem, elhatároztam, hogy a dühöm csillapítása miatt inkább megiszok egy jó meleg kávét. Kész lett, én pedig a konyhámnál leülve olvasgattam a HL cég weboldalját. Ki is írták, hogy pár hónap múlva milyen interjú következik. Gondoltam, hogy már a beleegyezésem előtt kiposztolták, mondjuk, ha lemondtam volna, úgy is kereshettek egy másik személyt. Mindegy.

Sok komment érkezett a bejegyzés alá. Hm... Tizennégy éves lányok "OMG" megjegyzései. Pff. Hol egy normális ember? Sehol se egy utáló. 

missgirl írta: OH MÁJ FUCKING GOOOOOOOOD! VÁROM NAGYON!!! ♥♥ Bár én lennék a készítője...  

Hát én sírok. Ez volt a legidegesítőbb komment a többi közül, bár, azok is szánalmasan festettek. Inkább nem törődtem vele, kiikszeltem a Google -t, és lehelyeztem a telefonomat a fehér asztalra. Sóhajtottam, amikor újra a kezembe kellett vennem, mert a barátnőm, Claire hívott. 

- Szia! - köszönt. - Mizujs?

- Szia, kaptam egy feladatot. Veled? - közben ittam egy kortyot a kávémból.

Claire az általános iskolában volt legjobb barátnőm, azóta se láttam, míg tavaly fel nem keresett. Szívem szerint nagyon hiányzott már, és a középsuliban szerzett haverjaim nem pótolták őt. Clarie egy tipikus szép lány, hosszú, szőke hajjal, és elbűvölő kék szemekkel. A külső nagyon megtéveszthető, mert nem az, akinek látszik. Legbelül nem egy kurva, mint a szőke lányok, hanem megértő, és iszonyúan jó titoktartó. Annyira szeretem! Humoros, és mindig tudja, mivel vidít fel. Kurva jó jógából, s ezért edzőhöz is jár. Van kis kockahasa, az biztos. Ellentétben nekem nincs egy kicsi sem. Lapos vagyok, de a csípőm írtó széles, a combom vastag, és a melleimről ne is beszéljünk. Néha utálom, amiért nagynak érzem, de néha meg imádom. Hát, ilyen ez. Barna a hajam, és két tincs zöld, meg rózsaszín. A szemem zöld. Azt mondják manupulációs hatású, mert ha belenézek mélyen egy ember szemébe, az adott szituációban beadja a derekát. 

- Hm... Interjú, jól mondom? - hallottam a csilingelő hangját.

- Ühüm. A weben olvastad? - kérdeztem.

Claire imádta a Hello Lady újságot, minden hónapban megvette az adott lapot, és mindig engem kérdezett meg a következő eseményekről, cikkekről, amik a jövő hónapban szerepeltek benne. Gyakran olvasta a cikkeimet a számokban, és az oldalon egyaránt is. Ezért kilogikáztam, hogy minden bizonnyal most is olvasta Mr. Taylor bejegyzését. 

- Persze. Csakis - nevetett fel. Hallottam egy kis csörömpölést a háttérben, aztán egy nő hangját. - Jó, megyek anya! Na szerintem én húzok, anyának segíteni kell. Légy jó! Majd kérek részleteket. Szia!

Nem tudtam megszólalni, mert már ki is nyomta. 

MÁSNAP

Reggel kicsit álmosan keltem fel - mondjuk mindig így kelek fel, lol -, s alig tudtam a korrektorral leszedni a szemeim alatt lévő karikákat eltüntetni. A szelíd sminkemet utoljára megnéztem a tükörben, és minden lehető cuccot bepakoltam a böröndeimbe. Hat áldott hónapig kint fogok nyomorogni, ezért nem kevés ruhám, és egyéb dolgaim kerültek két gurulós bőröndbe. Kurvára megviselt a pakolás, ezért amikor délután egykor kellett elindulnom vonattal, még fáradtabb lettem az út végére.

Persze a szüleimnek az előző napon beszéltem erről, ők pedig szó nélkül elengedtek, mert hogy nekem ez alapból kötelező. És amúgy is. Elég nagy luxust kaptam: a cég magától értetődően kifizette az utat, oda, meg vissza. Csak sajnos, amit ott el fogok költeni, azt nem ők állták, így vittem egy csomó pénzt. Vészhelyzet, de tényleg, vészhelyzet ellenére még a bankkártyámat is vittem magammal. Azt, hogy hol fogok lakni, nem tudom. Elvileg lesz a megállónál egy nő, aki majd mindet elmagyaráz, és ha valami gondom lesz, akkor őt kérdezhetem meg.