•Interview• (Finn and Jack Harries fanfic)

6.

Másnap kora reggel fent voltam, szó szerint még mindenki aludt, ezért ráírtam Claire - re, hogy beszéljek az esetről. Még most is érzem Jack szájának az ízét ajkaimon. Megnyaltam a számat, majd lementem a konyhába. Reggelit készítettem az egész családnak, rántottát főztem, kávét öntöttem, és még palacsintát is csináltam. Úgy gondoltam, a kerti baleset óta ki kell kárpótolnom őket valamivel, s ezért kezdtem bele.

Egy ember lehelt a nyakamba. Leraktam a tányért, s szembefordultam Jack - kel. Kócos volt a haja, a szemei még álmosnak látszottak, de csillogtak, és a boldogságot árasztották. Mosolygott, és fürkészte az arcomat.

- Jó reggelt, drágám - egy puszit adtam az arcára. Megölelt, s végigsimított a hajamon. Hirtelen elszállt belőlem minden érzés. Jobban éreztem magam, és a meleg érzés is eltöltötte a testem. Nem észleltem a körülményeket, leszartam, hogy mit mond Finn, csak az volt a fontos, hogy a segítő testvére itt van. 

- Nem vagyok a drágád - húzta el a száját. - De szeretnék az lenni. 

- Akkor ünnepélyesen kell lerendezned - kacsintottam rá, majd a pultnak támaszkodtam. Megszorította a kezem, épp nyitotta volna a száját, de a háta mögött a bátyja bukkant fel. 

- Ti meg mit csináltok? - méregetett minket. Lecsaptam a kötényt magamról, és keményen a szemébe néztem. Nem fogok megint elfutni, nem vagyok gyáva! Nem vagyok gyáva! Ki kell bírnom, és meg kell semmisítenem! 

- Közöd?! Egyébként is... - tettem csípőre a kezem. - Megzavartál minket. 

Köpni-nyelni nem tudott, hogy még is hogy a francba tudok megint megszólalni, és visszavágni. Haha. Megérdemelte.

Elfordult, és levágta magát a székre. Látszólag mindig felénk pillantott, mert éreztem a hátamon a tekintetét. 

- Leszel a barátnőm? - súgta a fülembe Jack. Könnyes szemmel mosolyogtam rá, és a nyakába ugrottam. 

- Igen! - kiáltottam válaszként, s megcsókoltam. Jól esett, hogy törődött velem, a jelenléte feldobta a kedvem egyaránt. Ilyen kibaszott jó fiúval sosem jártam még! Annyira segítőkész, kedves, és nem fél kimutatni az érzéseit...

Oh my.. Sajnálom, hogy csak ennyit írok:( De bővíteni akarom a részeket. Igérem, a következő részekben izgalmas dolgok fognak történni, és hosszabbak is lesznek. Sajnálom. Most ennyit tudtam kipréselni magamból...