•Interview• (Finn and Jack Harries fanfic)

3.

Reggel még forgolódtam az ágyamban. Csukva tartottam a szemem, de valami furcsát éreztem. Inkább újra megfordultam, a párnát a fejemre húztam, és próbáltam tovább aludni. Éreztem, hogy a paplan lecsúszik a vállamról a hasamig, láthatóvá téve a melltartós felsőtestemet. 

Valaki kezét éreztem a vállamon. Gyorsan eltoltam, de az a személy megfogta a kezem. Lassan kinyitottam a szemem, és hülledezve néztem Finnre.

- Reggelt - mosolygott édesen. Sóhajtottam, gyorsan magamra rántottam a takarót, hogy ne lásson. Bár, mondjuk, lehet megfigyelte a rikítós cicitartót. Mindegy. Leszarom.

- Menj ki - nyöszörögtem, és a hajamba túrtam. Kibontottam a kezem az övéből, így most már nem volt összekulcsolva. A francba, szerettem volna még. De nem tehettem. Engem nem érdekelnek. Szarok a fejükre. Még csak nem is az eseteim. Kurvára nem. 

- Nem. Hoztam reggelit - mondta, s az éjjeliszekrényemre rakta a tálcát. Megfordultam, s rásandítottam. Még mindig vigyorgott. Basszameg, ez perverz vigyor volt!

- Akkor is menj ki. Fel kell öltöznöm - mordultam rá keményebben. Vállat vont, de még mindig ott ült az ágyam szélén. 

- Egyél inkább - nézett rám unottan. Lassan felültem, de a takarót a melleimen tartottam. Ölembe vettem a tálcát, és falatoztam a kifliből. Reméltem, hogy nem csúszik le a piros anyag a testemről. Így is sok örömöt okoztam neki. 

- Amúgy köszi - néztem rá, miközben a teát szürcsöltem. Jobban szerettem volna kávét inni, de mindegy. Eleinte a fintorgásom biztos észrevette, ezért kérdőn nézett rám, miközben megettem az utolsó morzsát is, de a teát hagytam. - Az igazság az, hogy jobban szeretem a kávét.

- Ó! - lepődött meg, a szeme felcsillant. Hurrá. - Nekem is a kedvencem. Ha akarod, hozhatok...

- Nem, nem - megráztam a fejem, és a kezébe adtam a szürke műanyagot. - Inkább vidd ki, köszi. 

Bólintott, majd kiment. Felkaptam magamra egy farmert, plusz egy világoskék inget. Szandált vettem cipőként, ugyanis júniust írtunk. (Igen, nekem még nyáron is dolgoznom kell.) Úgy gondoltam, nem akarok mezítláb lenni a házban, mert hamar felfázok. 

Lerobogtam a lépcsőn, s az a látvány került elém, hogy... Nos, Jack és Finn veszekedtek. Tipikus testvéri harcot vívtak. Inkább véget akartam vetni ennek - gondolom a reggeli kapcsán volt gond, vagy mittomén -, és ezért bájosan odaszóltam.

- Jó reggelt! - szólaltam meg. Mindketten hátrafordultak. Karba font kézzel vártam a magyarázatot.

- Elvette a karórám! - nyögte ki Jack elsőnek. Finnre néztem, és széttártam a karomat amolyan "most te hülye vagy, ember?" stílusban. Finn habozva, de a testvére kezébe nyomta. 

- Helyes - feleltem, majd a konyhába vettem az irányt. Tegnap oda pakoltam le - véletlenül, eszem ágában sem volt - a füzetet, amibe majd írni fogok. Egy kis jegyezetet készítettem, hogy milyenek a napok a Harries-családban. Ugyanis Mr. Taylor figyelembe vetítette azt is, hogy plusz cikkel is rendelkezhetek, így, amolyan naplószerűségként leírtam, milyennek találom a fiúkat.

Elővettem a tollamat, majd visszamentem a nappaliba a füzettel együtt, és amint leültem a fiúk mellé a kanapéra, írni kezdtem. Sokszor áthúzgáltam, mert nem jól fogalmaztam meg. 

Már második napja vagyok itt, és úgy látom, a testvérek már veszekednek egy karóra miatt. Hát, van szeretet, az biztos. 

Felnevettem, mert amint elolvastam mégegyszer, olyan iróniát sugárzott, hogy humoros volt végigolvasni. Jack kérdőn nézett rám, Finnt cseppet sem érdekelte, a tévét bámulta.

Odanyomtam Jack kezébe a füzetet, majd elmagyaráztam neki, ez mire kell, meg miért csinálom. Vigyorogva nézte át a szöveget, és visszaadta. Nos, tetszett neki, az tuti. 

- Mikor fogjuk az interjút készíteni? - pillantott rám Finn a TV nézése közben néhányszor.

- Nyugi - emeltem fel a két kezem. - A megismerkedésünk során mindent lejegyzetelek, aztán vágunk bele igazán. 

- Aham - bólintottak tökéletesen egyszerre a testvérek. Megint nevetnem kellett. Nem azért, hogy szimplán úgy hasson, tényleg viccesnek tartottam őket - ez igaz, viccesek is voltak -, meg nem is azért, hogy oldjam a feszültséget, hanem azért, mert tényleg muris volt.

Majdnem összekevertem őket, annyira hasonlítanak egymásra.

Miután ezt leírtam, eltettem az egész füzetet. Nem akartam foglalkozni vele. 

Délben

A telefonomon chateltem Clarie - vel, amikor bevillant egy új ablak. Finn neve világított, alatta az üzenet, mellesleg a zöld pötty is ott volt.

Finn: szia, arra gondoltam, hogy körbevezetnélek a városban, és innánk egy kávét.:) nem jössz? kajálhatnánk is

Sky: Cső. Felőlem. De miért nem személyesen kérdezed meg?

Finn: mert lehet hogy magánszférádba akarsz lenni, vagy nem vagy felöltözve, ilyesmik

Sky: Jogos, de az öltözőset nem értem. 

Finn: nem szoktál 12 órakor fürödni?

Sky: Nem. 

Finn: akkor semmit sem mondtam 

Sky: Okk. Akkor elpakolom a pénzt meg minden. 

Finn: a szobaajtómon kopogj 

Sky: Okéés. 

Azzal eltettem mindent egy kis táskába, és amint egy lágy sminket készítettem, Finn ajtaján kopogtam. Pár perc múlva kinyitotta, s már mentünk is - elmondása szerint - a Starbucksba. Hallottam már róla, azt mondják nagyon jó kávézó, viszont azt nem tudom, hogy kajálni is lehet. Mindegy, majd elmegyünk máshova. 
Mikor odaértünk, leültünk egy kinti asztalhoz, majd Finn hozott kettő kávét. 

- Kiengesztelésül - vigyorogott, majd a kezembe adta. Kicsit forró volt, ezért gyorsan le is raktam az asztalra. Elővettem a mobilom, és írtam egy SMS-t Claire - nek, majd egy fotót küldtem Finnről. - Ezt miért csináltad? - kérdezte gyanakvóan.

- Barátnőmnek. Nagy rajongótok - feleltem, közben kavartam a kávét. 

- Aham - bólintott. Ő is ivott a barna folyadékból. 

- Egyébként... Ti mindig veszekedtek Jack - kel? - kérdeztem.

- Valamikor. De nem mindig - mondta. 

Ezt elraktároztam az agyamban. Már a család témához kaptam egy kérdést, és hozzá a választ. Szuper! Le fogjuk ezt zavarni. 

- És jelenleg neked van barátnőd? - bukott ki belőlem. Nem csak azért, mert az interjúhoz kellett volna, hanem szimplán érdekelt. Most, hogy jobban megnéztem, nem volt csúnya gyerek. Jaj, inkább nem gondoltam rá. Kezdek megzavarodni. 

- Hm, miért kérdezed? - jelentőségteljesen fel-le emelte a szemöldökét. Megráztam a fejem.

- Interjúhoz kell - hazudtam. Haha. Nem mondhattam azt, hogy "mert nekem kell, később jól jöhet". Bitch, please. Akkor már egyből összerakta volna a sztorit. 

- Szingli vagyok - ismertette a tényeket, majd az utolsó cseppet is kiitta a pohárból. - Éhes vagyok. Megyünk a Mekibe? 

- Aha, jó lenne - feleltem. - Gyalog hogy jutunk el?

- Nincs messze - mondta, majd elindultunk. 

Nos, hi babes. Most ez hosszú lett, próbáltam nektek örömöt hozni Finny - vel:3♥ Remélem nem lesz gond. Örülök, ha olvasátok. A következő rész igen perverz lesz. ;) Lehet ma hozom. Addig türelmes várás.

Na bye!