They are inseparable (Draco Malfoy ff)

11.rész

Draco félmeztelen testtel támaszkodott a régimódi bútor egyik sarkában és kétségbe esve dünnyögött pár alig hallgató mondatot. Szemei lángoló fénye egy ütött-kopott régi könyv felé villogott. Bőr borítása és vaskos gerince igencsak megviselt volt. A címét és az elején lévő arany festett mintát az idő már szinte teljesen elhalványította. A betűk stílusából, s a papír sárgaságából ítélve több száz éves volt a kiadvány. Közelebb léptem és simítottam egyet az érdes felületén amit jócskán por és piszok fedett. Próbáltam kitalálni a kusza mintát ami a bőrbe volt égetve de csak értelmetlen körvonal rajzolódott ki ujjbegyeim nyomán. Csak két éles alakzat volt tisztán kivehető, leginkább két csillag ágát véltem felfedezni benne. Ekkor eszébe jutottak azok a boszorkánykönyvek amikről két-három éve a nagymamám beszélt.Hasonló kötésű irományokként ábrázolta egy pentagrammal és latin szöveggel az elején.

-Ne nyúlj hozzá!-Draco óvatosan lökött félre a kötettől, majd a tenyeremet vizsgálta aggódva.Mintha bármit okozhatna egy könyv, papírlapok halmaza. Nem láttam még olyat, hogy valakinek bármi baja lett volna attól ha bele lapoz egy ártatlan könyvbe. Nem csapatnak ki belőle villámok, olyanok csak a regényekben léteznek.

-Mi ez?-Halvány mosollyal próbáltam elűzni kétségbeesését.

Nem viszonozta a gesztust, inkább szemrehányóan nézett le rám mint ha figyelmeztetni akart volna arra, hogy ez nem a legmegfelelőbb pillanat a mosolygásra.Elengedett és hirtelen megszűnt a szorítás amit két erős karja okozott. Néha annyira vigyázott rám, hogy szinte már fájt. Kiélveztem a szabadlégzés érzését és szemmel követtem ahogy a szoba másik sarkába sétált. Amint hátat fordított tudtam, hogy a kíváncsiságom hamar legyőzi az intő szót és azonnal a tiltott irományhoz fordultam. Lassan lapoztam a sárgás lapokat hogy végigfuthassam tekintetemmel betűről betűre. Megállapítottam, hogy semmi érdekeset nem tartalmaz a könyv csak alig olvasható zavaros mondatokat, furcsa értelmetlen rajzokat és kosztól foltos lapokat.
Draco ujjai hirtelen kulcsolták át csuklómat hogy újra eltávolítson a tárgy közeléből de hamar megtorpant amikor meglátta hogy nyitva van.

-Te nyitottad ki?-Remegő hanggal a szemembe nézett és picit megemelte az állam.

Megszeppenve bólintottam a nevetséges kérdés hallatán. Idegesen rebegtek pilláim Draco heves kirohanása miatt, de legbelül tudtam hogy nem lenne képes bántani. A kiabáláson kívül, nem tenne semmi megbocsáthatatlant.
Végigtapogatott a nyakamtól a lábfejemig, közben le sem vette rólam ideges kristályos tekintetét. Mint egy bűnözőt akit meg motoznak nincs-e nála fegyver vagy valamilyen éles tárgy.

-Az nem lehet!-Motyogta alig hallhatóan.

-Milyen könyv ez Draco?-Dadogtam.

-Ez egy nagyon veszélyes könyv. Tele van sötét mágiákkal amit néhány ős boszorkány átkokkal védett.-Suttogta.-Eddig csak Tom tudta megérinteni. Másoknak égési sebeket okozott a védő bűbáj miatt. Amikor Denem árvaházba került a könyvet a Gringotts   egyik széfébe zárták.-Préselte ki idegesen a fogai közül.

Kellemetlen érzés kerített hatalmába. Az ágyhoz sétáltam és rárogytam, arcomat a tenyerembe temettem és a térdemre könyököltem. Mellkasomon mint ha mázsás súlyok pihentek volna, úgy próbáltam takarékoskodni a levegővel ami a tüdőmbe szorult. Szemeimben gyorsabban szöktek a könnyek  mint ahogy át tudtam gondolni ezt a különleges helyzetet. Nem is az rémített meg hogy Tom könyve a semmiből felbukkant. Inkább az nem hagyott nyugodni hogy én miért érinthettem meg ha más nem?

-Én miért tudok hozzá ...?-Néztem Dracora de a
könnyeim miatt nem tudtam befejezni a kérdést.

Nem válaszolt. Némán és szinte lábujjhegyen tette egyik lábát a másik után és az ágyhoz érve leguggolt elém.

-Sssh.-Mutató ujját lágyan simította cserepes ajkaimhoz.

Hosszú ujjaival óvatosan igazította el a kócos tincseket az arcomból hogy szemeim láthatóbbak legyenek.

-Denem csapdának szánta. Tudta hogy épp oly erős vagy mint ő, ezért téged nem sebezhet meg semmilyen ártó bűbáj. De ebben a könyvben olyan sötét varázslatok is vannak amik akár a halottakat is vissza hozzák. -Bizonytalanul hadarta.- Az aki megidéz egy halottat a könyv által az a lelkét veszti és a könyv elnyeli a varázsló erejét.Denem tudja, hogy bármit megtennél hogy édesapádat vissza hozd.-Szorította ökölbe kezeit.

-Hogy érted azt, hogy olyan vagyok mint Tom?-Értetlenül kapkodtam a fejem minden irányba mint ha csak magam körül keresgélném a válaszokat.

-Különleges vagy,Leta! De sokkal erősebb mint ahogy eddig hittük ...