They are inseparable (Draco Malfoy ff)

2. rész

Számoltam a téglákat a kastély oldalán, s eltöprengtem rajta, hogy mennyivel érdekesebb ez a tevékenység a tanulásnál. Napokig csak tekeregtem az iskola falai között ahelyett, hogy bejártam volna az órákra. Nem tartoztam közéjük. Sőt sehova nem tartoztam. Egy sötét, eldugott szobát kaptam egy hosszú folyosó végén, elrejtve a kíváncsi szemek elől. Dumbledore kifejezetten ellenezte hogy a teszlek süveg válasszon be a házak egyikébe ezért a házak vezetői magukra vállalták a döntést amit elég nehezen hoztak meg. Ki akarna a diákjai körében egy Lestrange-t?  Az igazgató pont ettől a megpróbáltatástól igyekezett óvni és a legjobb tudása szerint cselekedni.Ha a tanári kar nem állt volna ki mellettem, a minisztérium nem engedte volna hogy be tegyem a lábam a Roxfortba. Szerintük veszélyt jelentek.

-Feltűnt hogy nem jársz órákra!-Jegyezte meg egy kedves hang amihez hamar arc is társult.

Mogyoró barna enyhén hullámos haját félre seperte a lány, majd egyből felém nyújtotta vékonyka kezét.

-Hermione Granger.-Mosolyog kedvesen. Meg sem várta hogy bemutatkozzak máris kezet rázott velem.

Bal kezében néhány könyvet és füzetet szorongatott, kellően ügyelve hogy a füzetek borítása passzoljon arany-vörös színű talárja széléhez.

-Leta.-Sóhajtottam keserűen.-Lestrange.-Motyogtam halkabban a kelleténél. A vezetéknevemet néha úgy szégyeltem, mint ha egy szitokszó lenne.

-Ha szeretnéd segítek, hogy ne maradj le nagyon.-Barátságos arckifejezése megnyugtatott és kezdtem leküzdeni a torkomban lévő gombócot.

Bólintottam, de a hangom alig találtam. Nem voltam tisztában a barátkozás fogalmával hisz sosem volt lehetőségem megtapasztalni mások közvetlenségét.Előszedi a piros füzeteit két vaskos könyv közül és a könyveimre teszi amiket még ki sem nyitottam mióta itt vagyok. Na jó, talán átlapoztam egyszer a képek miatt de túl zavarosnak találtam az itteni tanmenetet.

-Másold le az utolsó anyagot, este pedig átbeszéljük.
                                          ***

-Talán itt lesznek barátaim.-Motyogtam az orrom alatt boldogan amikor a szobámba értem. Furcsa melegséget éreztem a mellkasomban egy olyan dolog miatt ami másoknak természetes.

A szobám ajtaját meglendítve próbáltam magam biztonságban tudni de valami meg akadályozta a zár kattanását. Valaki a lábával tartotta s, egyre csak tolta felém, hogy utat törhessen magának. Megijedtem és rossz emlékek sorai villantak be. A régi iskolában egyszer bejött hozzám két lány és bántottak. Megverek és letépték rólam a ruhát csak azért, hogy viccet csináljanak belőlem.Az ajtó egyre jobban kitárult én pedig egyre csak távolodtam a szoba másik felébe. Ahogy besétált a fénybe a magas alak, szívem hangos kalimpálásba kezdett. Ugyan úgy hatott rám mint az első találkozáskor.

-Megjegyezném, az a szín nem fog menni a zöld talárhoz.-Mutatott hosszú ujjaival a kölcsön kapott füzetek felé.

-Nem tartozom közétek!Nem tartozom a Mardekárba mert nem vagyok olya...!-Nem tudtam befejezni a mondatot mert elindult felém és egészen a beton falnak préselt.

Puha, most hűvös ujjbegyével megigazította ugyan azt a tincset, szemei folyamatosan az arcom rezdüléseit figyelte ahogy testét szorosabban nekem nyomta.Tenyeremet kemény mellkasára tettem ezzel jelezve, hogy nem akarom közel érezni magamhoz.

-Hagy békén Malfoy!-Sóhajtottam remegve.

Hatalmas tenyerét a hátam közepén pihentette pár másodpercig majd szép lassan le vándorolt a derekamig.Hüvelykujjával megemelte a blúzom vékony anyagát és értelmetlen formákat "írt" a bőrömre.

-Tűnj el.-Utasítottam majd próbáltam lenyelni a félelmem.

Éreztem ahogy mellkasa dühösen megfeszült, majd a kérés ellenére a maradék távolságot is megszakította köztünk és durván vont magához. Ágyékát nekem tolta amitől kellemetlenebbül éreztem magam.

-Ez fáj!Szállj le rólam!-Löktem odébb, amitől kicsit megingott, s pár lépést hátrált tőlem. Egyszerűen nem voltam hozzá szokva ilyesfajta durva érintéshez.

Egyáltalán nem érdekelte heves reakcióm, sőt inkább jobban feltüzelte a félelmem. Újra körül ölelt a teste, de most már egy tűhegynyi hely sem maradt bőrünk között.
-Shh... .-Mutatóujjával végig szántotta alsó ajkam majd egy pillanatig ott tartotta.

Szemembe könnyek szöktek, szívem dobogását a torkomban éreztem. Üveges tekintete megállapodott az ajkamon, egyenetlen légzését próbálta leplezni. Szíve jól látható volt ahogy dübörgött a bordái alatt.

-Hagy békén! Mi bajod van neked?-Engedtem szabadjára azt a jókora könnycseppet ami már egy ideje legördülni készült az arcomon.

-Egyszerűen nem megy!-Hajolt a fülemhez és lágyan belesuttogott.Meleg lehelete valami kellemes érzést hagyott maga után.

Fejemet le hajtottam és összeszorítottam a szemem mint ha csak egy rossz álomból próbáltam volna felébreszteni magam. Sikertelenül. Ujját az állam alá csúsztatta amitől összerezzentem. Fejemet lágyan megemelte, egyetlen olyan gesztus volt, amit nem durván cselekedett.

-Néz rám!Kérlek!-Kérlelt nyugodtan.

Nem ellenkezetem, egyszerűen leráztam magamról a libabőrt és eleget tettem kérésének.
Tekintete fátyolos és ijesztő , de volt benne valami csillogás amit nem tudtam mire vélni. Hajamat hátra dobta és vissza hajolt a nyakamhoz. Száját alig érezhetően végigszántotta ajkával nyakam érzékeny bőrét, közben a reakciómat várta. Élesen fújtam ki a bent tartott levegőt, ami éreztem hogy mosolyt csalt hófehér arcára.
-Félsz tőlem? -Suttogott.

Bólintottam de szó nem hagyta el a torkom.

-Helyes.-Válaszolta higgadtan. 

Nedves csókot lehelt az ajkam szélére majd hátrálni kezdett.

-Máskor kulcsra zárd az ajtót.- Kacsintott és könnyedén elsétált.