They are inseparable (Draco Malfoy ff)

1.rész

Csak ültem a huzatos vagonban, s néztem a legördülő cseppeket az ablakon. Napok óta csak esett, mint ha az időjárás is a kedvemet jellemezte volna.Nem akartam új iskolát, főleg nem új embereket magam köré.A régi iskolámban is
különcként kezeltek, de a Roxfortban még több megpróbáltatás várt a családom híre miatt. Bevallom, már bánom hogy kirúgattam magam az Ilvermoryból. Nem gondoltam hogy emiatt hátra kell hagynom Amerikát, s a nagymamámat. Apám halála óta nehezen kezelem az indulataimat és ilyenkor bajba sodrom a saját és a környezetem épségét. Lestrangeként, a tetteim nélkül is meg vagyok pecsételve. De hát tudjuk: "A vér nem válik vízzé."

-Jézusom!-Kiáltottam fel ijedtemben amikor becsapódott a kabin ajtó. Azt hiszem túlzottan elmerültem a gondolataimban ahhoz, hogy észre vegyem a besétáló idegent.

Egy magas, szőke, világítóan kékszemű fiú dobta le magát velem szemben. Körülbelül egy idősek lehettünk, 17-18 év körülinek saccoltam de az öltözködését látva lehetett volna idősebb is. Fekete zakót, fekete inget és fekete nadrágot viselt amit egy szintén sötétszínű gondosan tisztított bőrcipővel egészített ki.

Rezzenéstelen arccal végigmért, majd az ablak felé fordította jeges tekintetét.Szinte megfagyott a levegő az őt körülvevő negatív energiától. A gyomrom össze szorult a jelenlététől, ezért próbáltam minél kisebbre összehúzni magam.Átható illata már már kellemes mégis borzongatóan férfias volt. Tudom ki ő, az apja sok álmatlan éjszakát okozott a családomnak. Sokan azt beszélték, Luciusnak is köze volt apám halálához.

-Új vagy?-Biccentett oda közömbösen.

-I...igen.-Dadogtam határozatlanul.

-Draco Malfoy.-Mutatkozott be kedvetlenül.
Mint ha bárki is kérdezte volna.

-Leta Lestrange.-Lesütöttem a szemem, miközben elhadartam a vezetéknevem.

Arca ellágyult, testtartása kicsit meggörnyedt, arcán eltűntek az éles ívek. Szája fél mosolyra húzódott és szemében egy  furcsa fény csillogott. Tudtam mire gondol.

-Bellatrix Lestrange lánya Roxfortos diák lesz? Micsoda meglepetés.-Csilingelt gúnyosan a hangja.

-Bellatrix nem Lestrange!-Emeltem ki a "nem" szócskát.-Csak egy nő, aki bemocskolta apám nevét.Nem az anyám attól, hogy ő hozott világra. Semmi közöm ahhoz a szökött bűnözőhöz!-Ripakodtam rá kissé erőteljesen.

Arca még ezután is rezzenéstelen volt, láttam mennyire élvezi hogy rátapintott a gyenge pontomra.
A vonat megállt ő pedig csak szüntelenül követett a szemével még el nem kezdtem kellemetlenül fészkelődni. Felemelkedett az ülésről majd beletúrt aranylóan csillogó szőke tincsei közé. Szinte lyukat ütött a retinámba, ahogy az íriszei találkoztak az enyémmel. Felém nyúlt és hosszú ujjaival a fülem mögé tűrte a szemembe lógó tincset. Bőre puhaságától végig futott rajtam a hideg és egy hatalmas sóhaj szakadt ki az ajkaim közül.
Bevallom vonzott a veszélyes, mégis csábító megjelenése de még a gondolatot is elkergettem. Gonosz, aljas, és szívtelen akár csak a családja.Nem lehet csábító az, aki ennyire romlott.
Utoljára vissza nézett mielőtt át lépte volna a küszöböt.

-Örültem a szerencsének, Leta! Még látjuk egymást.-Elégedett mosollyal az arcán távozott.