They are inseparable (Draco Malfoy ff)

6.rész

Az egyik kedvenc helyemen töltöttem a délutánt, távol mindentől. A nyugati szárny egyik tornya mindig üres volt, legalábbis én sosem futottam össze senkivel. Hermione szerint, csak én voltam annyira fura, hogy nem ijesztettek meg a zajok amik időnként ott hallatszottak. Néha annyira vágytam a magányra, hogy fel sem tűnt néhány zörgés, csoszogás vagy egy fura természetfeletti hang. Rejtély volt mi folyik abban az üres toronyban de mivel nem tűnt kifejezetten veszélyesnek, nem is érdekelt. Jobban lefoglalt a szellő hangja. Mindig huzatos volt a hely, de imádtam hogy a tó illatát hordja be a szél. Ilyenkor behunytam a szemem, és egy dalt dúdoltam. Egy dalt amit valamiért nem tudtam kiverni a fejemből. A mugli világban nagyon sok zenét hallgattam, sajnos erre a varázsvilágban nem volt alkalmam. Sóhajtva nyugtáztam, hogy mennyire hiányzik az átlagos élet. Amikor a szünetekben otthon voltam, az volt a legszebb időszak, nagymamámmal mindennap bevásároltunk, főztünk és egy átlagos család életét éltük. Én erre vágytam.
Egy óvatos érintés markolta meg a vállam amitől megrezzentem.

-Sajnálom ha megijesztettelek.-Draco szeme felcsillant ahogy meglátott a Mardekáros zöld egyenruhában. -Esküszöm békével jöttem!-Átlagosnál kedvesebb mosoly ült az arcán.

Sosem volt még olyan kedves mint akkor.Lekuporodott mellém a lépcső szélére és egy fekete porcelán tányért nyújtott felém. Friss sütemény volt rajta amit nagyon szerettem.

-Nem voltál a vacsoránál és valamit enned kell!Ez a kedvenced.-Jelentette ki.

Igen igaza volt, tényleg az de nem értettem honnan tudja. Viszont kristály kék szemei annyira elterelték amúgy is zavaros gondolataimat, hogy el felejtettem kérdezősködni.

-Gyerekkoromban az volt. Legalábbis azt hiszem, nem sok emlékem van abból az időből!-Vontam vállat szomorúan és fel idéztem a megmaradt emlékfoszlányokat. 

A számhoz emeltem és bele haraptam az édességbe. Tényleg nagyon éhes voltam. A fahéjas alma íz hamar előhozta a honvágyam.
Halkan felkuncogott és az ajkam széléhez ért. Hüvelyk ujjával letörölte a porcukrot, aztán lenyalta az ujját. Annyira zavarban voltam, gyomrom le s fel liftezett, szívem hevesebb vert a szokásosnál. Egyszerűen nem voltam képes parancsolni magamnak és a reakcióimnak. Arcomra levakarhatatlan mosoly húzódott ami őt is erre késztette. Mi történt velem?

-Jól áll amikor mosolyogsz!-Tűrte be a fülem mögé egyik sötét tincsemet.

-Neked pedig jól áll amikor nem vagy seggfej.-Nevettem ki gúnyosan.

Egészen közel hajolt. Már-már annyira hogy néha hosszú szempillái érintették az arcomat. Lassan homlokon csókolt. Szemeim pillanatra lehunytam és be haraptam alsó ajkam. Nagyot szippantottam az illatából. Utáltam, hogy ennyire oda vagyok az illatáért. Gyertyaviasz, mentol és valami drága kölni.
Gyomrom görcsbe rándult amikor fejét a vállamra hajtotta és halkan dünnyögte ugyan azt értelmetlen mondatot.

-Bárcsak emlékeznél rám!-Simította végig csupasz kezemen puha ujjbegyeit.

Felkaptam a fejem és odébb húzódtam, pont annyira hogy szembe kerüljek vele.

-Ezt mégis hogy érted?-Éreztem ahogy arcizmaim ellazulnak és eltűnik a mosolyom.

Draco üveges tekintettel nézett át a vállam felett, lábával idegesen dobolt a lépcső szélén. Összekulcsolta ujjait és némelyiket idegesen ropogtatni kezdte. Kék íriszei gyakran tévedtek rám, de azonnal el kapta a tekintetét. Felállt és leporolta talárját, majd egy fokot feljebb lépett a háromszintes lépcsőn.

-Mindent elmondok, ha már úgy érzem készen állsz rá.-Válaszolt.

Követem én is és felléptem ugyan arra a lépcső fokra amin ő állt. De így is sokkal magasabb volt nálam. Súlyát az egyik lábáról a másikra helyezte, látszott hogy valami nagyon nyomasztja. Arcát közel tolta, annyira hogy orrunk szinte össze ért. Valamiért már nem zavart ez a túl intim helyzet.

-Jobban ismerlek mint te saját magad. -Bukott ki belőle.

Ajkát az enyémhez érintette de semmi mást nem tett. Lehunyta szemeit és szinte könyörgően sóhajtozott. Végülis megígérte hogy nem tesz semmit, amíg én nem kérem.

-Tudtam hogy vele vagy!-Sírva kiabált ránk egy ismerős vékony hang.A lány, Draco szobájából.

Szétröppentünk, a fiú szinte erővel tolt el magától mint ha csak szégyellné hogy velem látják. A lány fejvesztve rohant a sötétben Draco pedig a próbált a nyomába eredni. A fiú karjába kapaszkodtam de ő egy újabb durva mozdulattal lökte le a kezem és hagyott magamra. A lendület miatt megcsúsztam és egyenesen a földre zuhantam.  Fejemre egy hatalmas ütést mért a lépcső szegélye, amitől elhomályosodott minden. Szemeim résnyire nyitva voltak de csak egy mozgó sziluettek láttam magam előtt.
Kezét a fejem alá csúsztatta és néha a szemem előtt legyezett. Nem tudtam ki ő és az arcát sem láttam rendesen. Talán fekete vagy barna haja lehetett.Nem volt egyértelmű.

-Ki vagy te?-Nyöszörögtem.

-Egy régi barát Leta!-Válaszolta sejtelmesen aztán minden elsötétült.