Igazság a hazugság erdejében || 1d ff

8. fejezet

Az a fél óra azzal eltelt, hogy a gondolataimmal vívódtam, mert az egyik felem el akart innen szökni, a másik pedig itt akart maradni örökké. Csak tudnám miért akarok itt maradni. Mármint oké, megértem, hogy ez itt a One Direction, és lehet, hogy Liam a bátyám, de mi van ha nem a bátyám és csak véletlen egybeesés. Meg na én meg nem szeretnék akkor itt teher maradni a vállukon…
A nagy gondolkodásaim közepette valaki kopogott, majd a valaki benyitott. Harry volt, valószínűleg, hogy letelt a fél óra mehetünk. Ránéztem.
- Te ilyen kopogsz és rögtön benyitok ember vagy, vagy most csak elfelejtetted megvárni amíg megszólaltam volna, hogy nyitva van, gyere be? -mosolyogtam rá.
- Az előbbi. - válaszolta.
- Akkor hozzá kell szoknod, hogy ez az információ után az az ajtó mindig zárva lesz, sajnálom. - jó érzés Harry így piszkálni egy kicsit, vagy mit csinálok éppen.
- Nem bánom, ha én az ajtón belül maradok. - vigyorgott.
- Jah én meg kívül. - vigyorogtam vissza rá.
- Oh, ez gonosz… - mosolygott tovább. - Na de, Liam most mondta, hogy kell egy fuvar haza pár ruháért, és hogy én nyugodtan vigyelek el.
- Most szólt?
- Aham? - nézett kérdőn rám Harry.
- Oké.
Nem igazán zavart, hogy Liam csak most szólt Harrynek szóval hagytam annyiban a dolgot, és odamentem Harryhez.
- Mehetünk. - mondtam.
Harry lement az emeletről, én meg az ajtó becsukása után követtem. A fiúk a tévé előtt ültek, úgyhogy csak intettem nekik és kimentem a házból. SZABADSÁG!
Harry nem sokkal utánam jött ki, ő valószínűleg lepacsizott a fiúkkal. Kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
- Parancsolj.
- Ki tudom nyitni magamtól is. - mosolyogtam majd beültem.
- Nem baj, én attól még udvarias maradok. - becsukta a kocsi ajtót, majd ő is beült, és a kocsi sikeres elindítása után megindultunk a lakásom felé.
- Fel akartam tenni a kérdést, hogy hol laksz, de hála istennek még jó a memóriám és emlékszem, hol álltunk meg tegnap a kocsival. - mosolygott a srác.
- Nagyon érdekes megfogalmazás arra, hogy elraboltatok, amiért amúgy simán fel jelenthetnélek titeket, de az nekem annyira nem érné meg. - mosolyogtam.
- Főleg, ha kiderül, hogy Liam húga vagy. - nézett rám Harry mikor épp a piros lámpánál álltunk.
- Én nem hiszem… Mármint, nincs semmi olyan vonás amit észre vennék kettőnkön vagy kettőnkben… Ha csak nem az egyik szülő nem ugyanaz kettőnknél, ez valószínűbb, de akkor sem hiszem. - vontam meg a vállam.
- Elhiszem, hogy ez most egyszerre sok neked, de nézd azért Liam oldalát is. 3 éve azon nyomoz, hogy ki lehet a testvére, és eddig csak azt a nyomot találta ami elvezetett hozzád, vagyis, hogy te lehetsz a testvére. Kicsit ki lenne ha nem te lennél.
- Elhiszem… Csak… Ez neki lehet nem új, de nekem igen, és eddig gyakorlatilag elvoltam magamban, most meg oda kerülök a kedvenc bandámhoz és lehet, hogy Liam a bátyám.. Ez egyenlőre túl sok nekem. - mondtam ledarálva az egészet.
Oh, te jó ég, életemben először elkezdtem megnyílni valakinek… Mi történik? Én eddig zárkózott antiszociális ember voltam… A mostani helyzet kihozza belőlem ezt az énem.. vagy Harry… Mi? Sam… Ezt te sem gondolhatod komolyan… Oké, ez csak a helyzet miatt van, ha itt ülne egy random ember akkor is kijönne belőled…
- Igen, arra akartam felhívni a figyelmed, hogy Liamnek is sok az egész, de lehet neked ez jóval több, mint gondoltam. - bólintott Harry.
- Lehet… Nem tudom, nem Liam vagyok, hogy tudjam, hogy van… -vittem a tekintetem az útra.
- Még szerencse. - nevetett fel egy kicsit Harry.
Egy pár perc múlva megérkeztünk, és felmentem Harry pedig kint várt a kocsiba.
A lakásom amúgy nem nagy, van egy nappali, kis konyha ami az étkezőbe torkollik, meg egy kicsit hálószoba, és egy szintén kicsi fürdő. Szóval ehhez képest a One Direction háza egy konkrét palota. Összeszedtem egy fekete táskába a ruháimat, meg 2-3 könyvet, meg a laptopomat is, majd bezártam az ajtót és visszamentem a kocsihoz. Harry kiszállt a kocsiból és hátul felnyitotta a csomagtartót, majd elvette tőlem a táskámat és óvatosan berakta, aztán lecsukta a csomagtartó ajtaját.
- Még vissza felé megállunk valahol pár percre, ha nem gond. - nézett rám Harry.
- Nem gond, miért lenne az? - mosolyogtam rá.
Először olyan komoran nézett rám, hogy úgy éreztem rá kell mosolyognom, aztán visszamosolygott rám, majd mindketten beültünk a kocsiba és elindultunk.