Igazság a hazugság erdejében || 1d ff

10. fejezet

Az ölelkezést végül én szakítottam meg, mert már kezdett fura lenni a helyzet. Harry rám nézett, én pedig inkább kerültem a tekintetét. Féltem, hogy megint elveszek a szemében, és olyan érzések törnek elő belőlem amiknek egyáltalán nem kéne.
- És akkor mit fogunk most csinálni? - kérdeztem, és végre ráemeltem a tekintetem.
- Soroljam az opciókat? - ült le az ágyra.
Oké már most ne gondolj olyan dologra, hogy ezt ki se mosod… Mondom ne…
- Uhum. - bólintottam.
- Nézhetünk valami sorozatot filmet, kimehetünk az udvarra valamit sportolni vagy csak levegőzni egyet, akár játszhatunk társast vagy a tévén valamit, van xbox meg PlayStation, főzhetünk valamit vagy békén hagylak és szabad foglalkozás. -mosolygott rám.
- Hm, nehéz, én döntésképtelen vagyok. -ültem le mellé.
- Akkor főzünk mert éhes vagyok és, mert látni akarom a konyhai tudásodat.
- Oké, akkor főzünk. -rá néztem az ablakra ami nyitva volt meglepően pedig én zárva hagytam. - Azért látom ti is szellőztettek.
- Kell, túl nagy néha kan szag. - nevetett.
- Épp akartam mondani, mondjuk kultúráltabban de igen.
Harry elmosolyodott majd felállt és felkapott a hátára.
- Harry, teszel le… - néztem rá komoly fejjel.
- Álmodban. - mondta, majd megpuszilt, én meg elpirultam.
- Harold Edward Styles, tegyél le!
- Ó, szóval még a teljes nevemet is tudod? - mosolygott kicsit perverzen, majd levitt az emeletről, majd a konyhában letett. - Amúgy nem fogtalak erősen szóval ha nagyon zavart, leugorhattál volna.
- Nem jutott eszembe… - néztem a földet.
Harry megpuszilt majd elővett egy lábast, meg tésztát, majd rám nézett.
- Bolognai jó lesz?
- Biztosan, én úgy se eszek.
- Vega vagy vegán vagy? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Egyik se, csak szimplán nem eszek… - ránéztem Harryre.
- Olyan nincs, eszel. Ha nem eszel megcsikizlek. - mondta, majd töltött egy kis vizet az edénybe és belerakta a tésztát, majd felrakta a tűzhelyre forralni.
- Nem, én nem eszek, nem vagyok éhes. - akadékoskodtam tovább.
- De, eszel, vagy én nyomom le a torkodon. Nem játszunk anorexiást ebben a házban. - nézett rám komoly fejjel.
Úgy éreztem magam, mint akit éppen leszidtak volna a szülei. NEM NINCS SEMMI PERVERZ MEGJEGYZÉS SAM!
- Oké… - hajtottam le a fejem. Majd akkor meghánytatom magam, megoldva. Csak Harry ne kövessen mindenhova. Lehet, hogy amikor még választanom kellett volna akkor az egyedüllétet nyugodt szívvel mondhattam volna.
- Én is így gondoltam. A nővérem megölne, ha megtudná, hogy hagytalak éhezni. - rám mosolygott.
- A nővéred? Gemma? Tud rólam? - kérdeztem meglepődve.
- Ó szóval még a nővérem nevét is tudod? - nézett a szemembe, én meg az ővébe és egyszerűen megint elvesztem bennük.
- Öhm, uhum… Ő a jobbik Styles. - mondtam magabiztos mosollyal.
Harry hozzám vágott egy kis lisztet nevetve.
- Nem is, én vagyok a jobbik.
- Ó kérlek, közel sem érsz fel Gemmához, sokkal szebb, sokkal okosabb és sokkal jobb a stílusa. - néztem Harryre.
- Öröm hallani hogy nem csak én gondolom így. - hallottam egy hangot a hátam mögül, majd megfordultam és megláttam Gemmát.
- Szia Gemma. - intett neki Harry, majd rám mutatott. - Ő itt Sam.
- Szia Sam, már Harry mesélt rólad. - odajött és megölelt, óvatosan vissza öleltem, de azért le voltam sokkolódva.
Itt mindenki ilyen barátságos? Várjunk… Harry mesélt rólam? Minek? Ó valszeg mert “Liam húga” vagyok. Igen, ez a magyarázat rá.
Gemma végül elhúzódott tőlem és Harryre nézett. Harry még a bolognai-t csinálta. Egész finom illata van, oké, talán, megpróbálok egy minimálisat enni, és nem kihányni, hátha utána nem kell ennem soha és Harry nem fog ellenőrizni se. Oké paranoiás vagyok.
- Azért hívtam Gemmát, mert 4 fiúval egybe zárva fura lehet, és Gemma szívesen lakik velünk bármikor, meg egész jó társoság, szóval gondoltam így kevésbé érzed magad egyedül. - mosolygott rám Harry és talán kicsit vöröses árnyalatú volt az arca. Biztos csak a forró gőz miatt. - Gemma veled lesz egy szobában, szóval majd ha kész a kaja, akkor felmegyek és elővesszük a plusz ágyat.
- Oké. -bólintottam, majd Gemmara néztem. - Gyere, majd fel.
- Azonnal, inkább mint, hogy ezt a förtelmet szagolgassam, amit Harry kajának nevez. - mosolygott rám.
- Hé, ez igen is finom lesz. - kérte ki magának Harry.
- Álmodban Styles. - nevetett Gemma.
Én közben felmentem az emeletre a szobámba, vagyis az ideiglenes szobámba, körbenéztem és megakadt a szemem az ablakon. Asszem ez ilyen most vagy soha pillanat lesz, kiugrok, és elfutok haza, majd veszek egy repülőjegyet és elmegyek valami random országba és új életet kezdek. Odamentem az ablakhoz és felálltam a párkányra. Most vagy soha. Mély levegőt vettem majd becsuktam a szemem és kiugrottam, míg 3 másodpercig zuhantam addig egy csörömpölést hallottam, majd azt vettem észre, hogy a testem nem érinti a földet. Repülők?Képtelenség… Kinyitottam a szemem és megláttam Harry arcát.
- Ennyire belém vagy esve? - mosolygott rám.

|örülj kedves Réka, Sam végül csak kiugrott az ablakon🙃❤|