Igazság a hazugság erdejében || 1d ff

6. fejezet

- Na mit nézünk Horan? - kérdezte Harry, mikor leült mellém a kanapéra.
- Amit mindig ha Niall választ. - vágta rá Louis. - A híres Ron Burgundy legendája…
- Neeeem, most mást nézünk… - nevetett Niall.
Én csak ide-oda kapkodtam a fejem mire végre kiderült, hogy valami nyálas filmet nézünk, próbáltam nem fejet vágni, hogy atyaég… de Harry elnevette magát mikor rám nézett szóval valószínűleg nem nagyon ment.
- Én többségében végig tűröm a romantikus filmeket, de ez tényleg borzalmas, viszont ez Niall kedvence és mindig sír rajta… - suttogta Harry.
Kicsit libabőrös lettem, mert eléggé közel hajolt azért, hogy a többiek ne hallják amit mond, de ez elmúlt miután rendesen visszaült. Liam elindította a filmet, Louis leült a másik oldalamra, Niall mellé, Liamnek így viszont kénytelen volt a fotelba ülnie.
- Na Payno, húzd ide a segged, és ülj le elénk a földre különben felzabálom a kedvenc chipsedet. - mosolygott Niall.
- Te így is feleszed. - motyogta Liam és leült elénk.
- Csend, megy a film. - csitította őket Lou.
Hát mondhatom, annyira nem értettem mi zajlik, aztán úgy 40 perc után meghalt valamelyik szereplő, mire Niall már könnyes szemekkel nézte, majd plusz fél óra után rendesen szipogott. Ezek után nem figyeltem, mert azzal voltam elfoglalva, hogy Harry ráhajtotta a fejét a vállamra. Én meg kicsit elpirultam. Majd kb ismét fél óra után Louis is ráhajtotta a vállamra a fejét. Fejtartó lettem. Liam mosolyogva rám nézett.
- Mindjárt vége kibírod? - suttogta.
Oh szóval mindenki levette, hogy nem tetszenek a romantikus filmek? Liam kérdésére csak bólintottam, majd mikor vége lett a filmnek arra lettem figyelmes, hogy ezek ketten a vállamon bealudtak. Niall felállt és elment mosdóba, mire én segítség kérően Liamre néztem hátha tud segíteni, hogy felálljak innen anélkül, hogy felkeljenek.
- Náluk ez lehetetlen eset. - nevetett halkan Liam. - Ha egy 10 percet még kibírsz így akkor utána felkeltheted őket.
- Miért dőltek ennyire ki? - suttogtam.
- Nem aludtak sokat az elmúlt pár napban, fáradtak voltak, és a film még rárakott egy lapáttal. Lou drága folyamatosan a terven dolgozott, Harryt viszont nem tudom miért nem aludt. - vont vállat Niall.
- Szívtelenség lenne most felkelteni őket? - kérdezem.
- Hát, nem tudom. Hazza lehet morcos lenne, de Lou egyértelműen kinyírna. Nem szereti ha felektik. - mosolygott Liam.
- Ha én kívülről nézem ezt biztos fangörcsöt kapnék, de így belülről… Csak azt érzem, hogy egyre jobban fájnak a vállaim.
Még beszélgettünk Liammel, aztán Niallel is miután visszajött. Nekem egy évezrednek tűnt ez a beszélgetés ezért is örültem Liam következő mondatának.
- Bő egy óra alvás után csak nem baj ha felkeltjük őket.
- Egy óra? - hüledeztem. - Azt hittem csak tíz percet várunk.
Megforgattam a szemem.
- És ki kelti őket?
- Te. - vágta rá Liam.
- Ez igazán kedves…
Niall és Liam ekkor ott is hagytak engem, mire kezdtem attól félni, hogy én ha felkeltem ezt a két kisbabát akkor 10 percen után élni se fogok. Majd akkor kiugrok az ablakon…

|mindig az az ablak|