Igazság a hazugság erdejében || 1d ff

11. fejezet

Konkrétan Harry karjaiba estem, vagyis valszeg elkapott.
- Hát te? - kérdeztem miközben ő lerakott a földbe.
- Kiöntöttem a vizet, mert kiderült, hogy most tisztítják a csatornát, szóval tele van vegyszerekkel. Te meg miért ugrottál ki? - nézett a szemembe.
Nem Sam, nem veszel el bennük megint.
- Nem ugrottam ki, kiestem, én csak kiültem az ablakba. - mondtam zavaromban.
- Uhum, persze. Kérlek a saját testi épséged kedvéért ezt ne csináld még egyszer, bármennyire is csábító. Ha mégis Liam húga vagy, szerinted mit érezne, ha valami bajod lenne?
- Nem ér, ez érzelmi zsarolás... Azzal mindig meg tudnak nyerni. - néztem a szemeibe. Kész megint elvesztem bennük, és nagy eséllyel el is pirultam.
- Legalább van amivel meg lehet. - mosolygott rám a srác, majd megfogta a kezem és behúzott a házba.
A nappaliban ülő Gemma rám emelte a tekintetét. Úgy érzem magam mint akit megint leszidnak a szülei...
- Azt nem mondtad hogy Sam teleportálni is tud. - nézett Harryre.
- Kiesett az ablakból, mert csak az ablakpárkányba gondolkodott. - falazott Harry.
Egyértelmű volt, hogy nem vette be amit mondtam, az már nem volt egyértelmű, hogy Gemmának miért nem az igazat mondta.
- Megesik. - vont vállat Harry nővére.
- Hogy a csiga elesik. - válaszoltuk egyszerre Harryvel, mire egymásra néztünk.
- Ahw, mint két tojás. - mosolygott ránk Gemma.
Elvesztem Harry szemeiben teljesen. Mármint ah, mindig is a celeb crushom volt, és most épp még a kezem is fogja, szóval teljesen máson jár az agyam és ez így nem helyes. Akkor sem ha nem vagyok Liam húga, és akkor meg pláne nem ha igen. Mind a kettő nagyon kínos helyzeteket tudna szülni. De... Pont ezért is tetszik az egész, olyan tiltott szerelem feelinge van. Csábító, de ellen kell állnom.
- Most, hogy 10 percen keresztül bámultátok egymás szemét, mint két szerelmes galamb, és elmegyek bulizni a csajokkal majd valamikor este jövök. - szakította meg a pillanatot Gemma.
10 perc, te jó istenem, mennyi gondolat futott le még az agyamban...
- Oké, jó szórakozást. - engedte el a kezem Harry és intett Gemmának.
Abban a pillanatban amikor már nem éreztem Harry meleg kezét, már hiányzott az érintése. Biztonságot nyújtott, most meg nincs ott az a fal ami megvéd. Azta de költői lettem itt hirtelen.
- Igen, jó szórakozást. - mondtam én is. Gemma intett majd le is lépett. - Én, most... Felmegyek olvasni.
- Én is megyek, előszedem akkor a pótágyat. - mosolygott rám Harry.
Ah, ne, még több kínos helyzet, miért Sam, miért?
- Oké... Segítsek majd? - elindultam fel a szobába.
- Nem kell, nyugodtan olvass.
Kicsit remegett a kezem, mert most már így kettesben lenni Harryvel, eléggé fura volt. De megesik... Amint felértem levettem a könyves polcról egy könyvet, beültem a babzsákba, és belekezdtem a könyvbe. Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás. Érdekes, elvileg a vérszerinti anyukámé volt a könyv, szóval csak nem lehet annyira rossz, már ha tényleg Liam húga vagyok. Harry közben bejött a szobába a pótágy darabjaival és elkezdte összerakni. Én nem igazán zavartattam magam, inkább belemerültem a könyvbe.
-kicsivel később-
A legjobb könyvet választottam, szintúgy tiltott szerelem, ki gondolta volna, hogy az univerzum így megcsap a könyvvel. Felnéztem a könyvből, Harry már majdnem összerakta az ágyat, egy pillanatra ő is rám nézett.
- Liamnek az az egyik kedvenc könyve. - mosolygott rám.
- Elvileg a vérszerinti anyámé volt, szóval akkor talán azért is lehet az a kedvence. - mosolyogtam rá, majd tovább lapoztam és megláttam egy cetlit a két oldal között.
Kivettem és elolvastam:
"Drága kislányom, fogadd nagyon sok szeretettel ezt a könyvet. A nevelő szüleidet megkértem, hogy csak a 16. születésnapodra adják oda. Úgy gondoltam így lesz a legjobb, ez volt az egyik kedvenc könyvem, remélem neked is az lesz.
Puszil: Édesanyád"
- Harry? - néztem rá. Összerakta az ágyat, már csak ott ücsörgött mellette.
- Igen? - nézett rám mosolyogva.
- Találtam egy cetlit, a vérszerinti anyámét...- nyeltem egyet.
Harry odajött hozzá, leguggolt és megnézte a cetlit. Majd rám nézett.
- Ez szerintem Karen írásának néz ki, de ha Liamék visszajöttek, akkor majd megnézzük, hogy tényleg az övé e... - mondta Harry.
- Okés... - sóhajtottam, majd összecsuktam a könyvet. Ezek szerint tényleg van esély rá, hogy Payne vér folyik az ereimben. - Látom sikerült összerakni az ágyat. Pedig azt hittem nem fog menni.
- Hát pedig sikerült összerakni, nem kéne kételkedned bennem ennyire. - kicsit közelebb hajolt hozzám.
Kezdett hirtelen nagyon meleg lenni, kicsit elállt a lélegzetem és Harry szemébe néztem, de mielőtt elvesztem volna bennük, felálltam és visszaraktam a könyvet, a cetlit pedig letettem a könyve alé, nehogy elfújja a huzat a nyitott ablak miatt, bármennyire sem volt huzat, elővigyázatos vagyok, nagyon is. Megfordultam és Harryre néztem, aki jelenleg konkrétan előttem állt.
- Igen Styles? - néztem rá.
- Semmi, csak nézem mit csinálsz. - mosolygott rám, miközben elpirult.
- Uhum, ennyire közelről? - nagyon zavarban éreztem magam, elvégre is az arca, 10 centire lehetett az enyémről.
- Hát, nem szokásom, de te ezt váltod ki belőlem. - mosolygott rám.
- Szép és jó, csak kényelmetlen a helyzet. - a mellkasára tettem a kezem és megpróbáltam eltolni.
- Igen és miért az? - nem engedte hogy eltoljam. Levette a kezeimet a mellkasáról és megfogta őket.
- Mert... - nem hagyta hogy válaszoljak, az ajkai hirtelen az én ajkaimnak nyomódtak. Harry Styles megcsókolt...

|😏😏
A kövi részt megpróbálom még 1 heten belül hozni, nem biztos hogy tudom tartani, ha nem tudnám nyugodtan figyelmeztessetek, puszilok mindenkit így még járvány időben is vagy tudja már mi van itt...|

•emellett: instán létrejött egy fiókom a történetekhez, ahová természetesen velül kapcsolatban lennének posztok. Érdemes lesz figyelni!
Link: https://instagram.com/lexa.holland?utm_medium=copy_link
Ha innen nem tudod megnyitni akkor a leírásban található linkről menni fog❤