Nem mondom, hogy nem izgultam, mikor elindultunk lefelé, elvégre is a One Direction a kedvenc bandám és hát nah, nagy fangörcseim voltak az éjszakák kellős közepén. Konkrétan remegve sétáltam le a lépcsőn, majd mikor leértünk lenyugodtam, mivel senki sem várt minket a lépcső alján.
- Valószínűleg a konyhában zabálnak őket ismerve. - mondta Liam. Majd elindult - Erre...
Én csak bólintottam, és követtem őt a konyhába. Egyszerűen meg is állhatnék, és akkor megúszhatnám a fiúkkal való találkozást, de a testem ellenem van, a saját lábam visz, és az agyam nem tud megálljt parancsolni neki. Mint amikor a kocsiban nem fog a fék, pedig nagyon jó lenne ha az autó le tudna fékezni a baleset helyett.
Mind a három bandatag ott ült az asztalnál, és az érkezésünkre egyből felkapták a fejüket. Remek...
- Srácok, ő itt Sam, a húgom. - mondta Liam.
- Sziasztok... - a hangom remegett, a kezemmel pedig csak intettem egyett feléjük.
Erre mindegyik srác felállt az asztaltól, nekem abban a pillanatban földbe gyökerezett a lábam. Nem azért, de egy picit elfogott a félelem. Egy lány és négy fiú... Jézus Sam, koncentrálj. A következő pillanatban Niall elém lépett.
- Niall Horan vagyok. - nyújtotta felém a kezét. Én pedig kezet ráztam vele, mintha nem tudnám, hogy hívják őket.
- Louis Tomlinson. - nyújtotta Lou is a kezét, vele is kezet ráztam.
- Harry Styles, hölgyem. - hajolt meg Harry és kezet csókolt. Nekem meg enyhe pír terült az arcomra.
- Harry állítsd le magad. - szólt rá Liam.
- Miért, csak próbálok úriemberként viselkedni. - nevette el magát.
Erre Liam már nem mondott semmit, csak megforgatta a szemét.
- Egy gyors kérdés... -kezdtem bele, mire mindenki várta a további részét - Mégis miért kellett, ahhoz leütni engem, és konkrétan elrabolni, hogy ezt elmondhassátok nekem?
- Louis ötlete volt. - mondta Liam.
- És igen brilliáns, hát milyen szépen megvalósítottuk. - mondta Lou.
- Értem én, de elég lett volna, ha csak megkértek, hogy menjek veletek. Nem kellett volna elrabolni.
- Először is, nem elraboltunk, másodszor.... A filmekben mindig ezt csinálják ha ilyen van. - mondta Louis. Mire csak elmosolyodtam.
- Jaj istenkém... - mondta Niall.
- Igen, mi van? Szólítottál? - szólt vissza Liam, mire a fiúkból kitört a nevetés.
- Hát... Ha nem haragszotok, akkor én most hazamegyek, elvégre is megbeszéltük a fontos dolgokat.
- Minek mész haza, itt is maradhatsz. - vágta rá Liam.
- U, igen maradj! Végre lenne valaki aki tényleg tudna is főzni, nem úgy mint Liam. - bólogatott Niall. - Ezért élünk éttermi kaján, meg előre elkészítetteken.
- Meg szendvicseken. - tette hozzá Harry.
Liam erre csak szúrósan rájuk nézett.
- Tényleg maradhatsz, úgy is megcsináltuk neked azt a szobát. - mondta Liam.
|kicsit rövidek a részek de legalább tartalmasak... Már amennyire...🙃|
KAMU SEDANG MEMBACA
Igazság a hazugság erdejében || 1d ff
Fiksi Penggemar~ 19 éves Samantha mindig is tudta, hogy örökbe fogadták, de soha se kereste az igazi szüleit, viszont úgy néz ki talán megtalálja őket ~ ||A történet az én szüleményem, az egyik barátnőmnek írtam a sztorit, róla van mintázva a főszereplő, de annyir...
