Moon - Váratlan barátság

2. fejezet

Anya: Rendben ...
A ló megemelte a fejét, kinézett a fenti ablak helyén, a szőre fekete volt, a hatalmas sötét szemei csillogtak a hold fényében. Elkezdett toporogni, hangosan nyeríteni, majd belerúgott a lószállító hátuljába, aminek több sem kellett, a láncok amik mindaddig tartották, elpattantak, és ledőlt, a kötél, ami a lovat tartotta, a csatja eltört amint a fejét a magasba rántotta, és darabokban hullott a porba. A fekete csődör lehátrált a lószállítóról, és kezdett vágtatni a kapuk felé.
Mendy, aki a kapu mellett állt, gyorsan becsukta azokat. A ló ugratni próbált, de megtorpant Mendy előtt. A ló a földet kaparta, fújtatott, a szája habzott a zablától, ami a száját feszítette, a hatalmas sötét szemei ​​csillogtak, akár egy gyöngy. A fülei befelé konyultak, és a feje közepe felé összeértek. Egy marwari ló volt. A sörénye fekete volt, tüskésre nyírva. A szőre fekete volt, de nem volt semmi fénye ...
Mendy: Gyönyörű, de ...
Felé nyújtotta a kezét, mire a két két lábra állt, és rúgott
Anya: Meg tudod fogni?
Mendy: Hogy hívják?
Anya: Moon ...
Azzal az autó nekihajtott a kapunak, ami kinyílt. Elment.
Mendy: Remek, így már biztos itt marad ...
A lány a ló feje felé nyúlt, de egy pillanatig sem félt róla, határozottan megfogta a kantárt. A ló kapart.
Mendy: Megnézted te ezt a lovat, mielőtt megvetted? Egy milyen milyen hely az, ami ilyen autóval hozza a lovakat ?!
Anya: Már régóta keresek egy marwari lovat, és egyszer csak bedobta egy oldal, hogy aránylag olcsón meg lehet venni, gyorsan lecsaptam rá.
Mendy: És még én vagy a meggondolatlan ?!
Anya: Beviszed az istállóba?
Mendy: Hogyne ...
Bevezette a régi lova boxába, ahol azóta nem volt egy ló sem. Amikor becsukta mögötte az ajtót, a ló beleúgott a falba.
Mendy: Nyugi, próbálj meg nyugton maradni!