Moon - Váratlan barátság

9. fejezet

Mendy azanap nem ment haza, egész éjjel az erdőben bolyongott Moon hátán. Délelőtt, amikor tudta, hogy az anyja éppen dolgozik belovagolt a belvárosba, egésze a házukig, ilyenkor szerncsés, hogy mindig tart magánál lakáskulcsot.
Mendy: Várj meg itt hátul! Halkal, sietek vissza! Csak kell pár cucc még..
Mikor Mendy bement a házban már tudta is, hogy nincs egyedül, beszélgetést hallott az emeletről, az apja volt az és Molly. Húga éppe otthon feküdt betegen.
Molly: Mendy mikor jön már haza? Mi van ha valami baja lett?
Apa: Anya szerint rendben van, idej hinni neki...
Hallatszott az aggodalom mindkettőjük hangján
Mendy felsurrant a lépcsőn, és bement a szobájába. Kihúzott egy nagy fekete bőrből készült bőröndöt az ágya alól, négy-öt centi magasan állt rajta a por, abban volt a verseny felszerelése, és képek Bajnokról... a bokrétákkal eggyütt, amiket közösen szereztek, mikor kipakolt belőle, meghallotta az ajataja jellegzetes nyikorgását.
Apa: Mendy... Hol voltál ma este?!
Mendy: Az erdőben...
Apa: Mit kerestél ott?!
Molly: Kivel beszélsz?
Elindult a szoba felé, és bement hozzájuk
Molly: Mendy! - kiáltott fel, majd megülelte - Féltem, hogy nem is jössz már haza...
Mendy: De most mégis itt vagyok...
Apa: Mit keresel?
Moon felnyerített, ahogyan egy autó beállt a garázs elé.
Apa: ez mi volt?
Mendy azonnal felkelt a szönyegről, lefutott a lépcsőn, az anyja szállt ki az autóból, a csődö pedig elvágtatott az úton.
Mendy: MOON!!
Egy darabig futott utána, de képtelen volt utol érni.
Anya: Gyere, haza, meglesz ő egyedül is..
Mendy: És mi van ha elütik?!
Anya: Nem kellett volna behoznod ide!
Mendy: Utólag könnyű okosnak lenni!
Anya: De hova mehetett? Szólok Jamesnek és Kellynek, hátha megtalálják
Mendy: Nem fogják... Meg kell találnom...
A telefonja elkezdett csörögni, amit ő fel is vett, Sophie volt az.
Sophie: Szia, tudunk ma találkozni, úgy egy rán belül?
Mendy: Most nem igazán érek rá, de...
Sophie: Egy óra múlva találkoznk a kedvenc kávézónkban, legyél itt.
Azzal rányomta a telefont.
Mendy: Ez baj... Meg kell talánom Moont...
Anya: Hajrá!
Mendy: Be tudsz vinni a lovarához?
Anya: Most értem haza, megebédelek aztán indulhatunk is.
Mendy: Akkor megyek gyalog!
Mendy kiért a lovardába egy fél órán belül. James és Kelly lovakat nyergeltek.
Mendy: Moon?
Kelly: Nem láttam két napja...
Mendy: Az nem jó...
Kelly: Mi van vele?
Mendy: Bent voltunk a városban, megiyledt és elvágtatott...
James: Ezt nem is tudtam azt hittem emigt kivitted terepre
Mendy: Ez jó ötlet köszi!
Kifutott a kapun a tereplovas ösvény irányába.
James: Nem mondtam egy ötletet sem...
Kelly: Hagy, pár óra és majd őt fogák velünk kerestetni.
Mendy, aki a futáshoz nem volt hozzászokva, mégis erején felül sietett ki a tereplovas ösvényre, azt remélve, hogy Moon ott lesz. Igaza lett a én a folyópartján állt.
Mendy: Moon! - odafutott hozzá, és átölelte a nyakát - Féltem, hogy valami bajod esett...
A lovat meglepte, a lány cselekedete, de örölt neki.
Mendy: Van öt percem beérni a kávézóba... de előbb gyere a istállóba!
Megfogta a fején lévő kantárt, de a ló nem akart vele menni, a hátával lökte meg a lányt.
Mendy: Elviszel oda?
Moon boldogan felnyerített.
Mendy: Köszönöm...
Felült a lova hátára és elindult a kávézó vele, gyorsan dobott ez üzenetet a lovarda csoportjába, hogy senki ne keresse őket, mivel megvannak. Két perc késéssel ért oda a kávézóhoz. Derékig sáros volt, a kabátja elszakadt, Moon nyergéről hiányzott az egyik kengyel is.
Sophie: Te meg hol jártál? És mi ez a.. ló?... - folytotta vissza a nevetését
Mendy: Az erdőben voltunk Moonal
Sophie: Késtél! Most már ideje eldöntened mi legyen kettőnkel! Így viszont nem ülhetsz be egy ilyen helyre! Holnap találkozzunk újra, de akkor normális jelenje meg időben!
Mendy: Holnap lesz a verseny...
Sophie: Nem érdekel! Legyél itt!
Belállt az utójába, és elhajtott.
Mendy: Hát Moon... lehet te maradsz az egytlen barátom...