ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs

h ú s z

Már kezdett besötétedni, és jó pár ital is lecsúszott, de még mindig nem sikerült rátérjek a munkára. Johnny egész idő alatt az autójában ült a kávézó előtt, mint egy testőr. Talán ezért sem tudtam maximálisan elengedni magam. Muszáj volt elérjek valamit, különben semmi értelme nem lenne ennek az estének, egyszerűen csak az időmet fecsérlem.

— Mit gondolsz erről az egész válásról? — végre megközelítettem a témát. Lepetten vonta fel a szemöldökét.

— Mire gondolsz?

— Kicsit rossz érzésem van a nő iránt, mégis csak ő lett megalázva és nem Mr. Brockovich.

— Ami azt illeti, a nő sem szent.

Nagyra nyílt szemekkel pislogtam. Úgy tűnik a feminista énem — ahogy Johnny nevezi — meghozta a gyümölcsét.

— Miért mondod ezt? Őt csalták meg, nem pedig fordítva.

— Maradjunk annyiban, hogy a nő szeret flörtölni.

Úgy beszélt, mint aki tapasztaltból mondja. Bizony így is volt. Nekem pedig pont ez kellett.

— Volt benne részed?

— Nem vagy te túl kiváncsi? — hirtelen felkapta a fejét, és szúrós tekintetét vetette rám.

— Ne haragudj David, nem szerettem volna tolakodni. — próbáltam elhessegetni a gyanúját.

— Még mindig neki dolgozol, mondj fel. — a hangja határozott volt, mintha fenyegetésnek szánta volna.

— Mr. Blake-től sok tudást sajátítok el. Nem áll szándékomban ezt félredobni.

— Nem Maya, itt más van képben.

A hangja azt tükrözte, hogy tud valamit. Mint akinek kézzel fogható bizonyítéka van ellenem és alig várja, hogy ledobja a mindent megsemmisítő bombát. De nem volt, nem tudott semmit.

— Köszönöm az idődet David, de úgy érzem, hogy olyan dologgal próbálsz vádolni, ami valótlan. További szép estét. — érzéstelen arccal felálltam az asztaltól, és elhagytam a kávézót.

Szándékosan másik irányba mentem, arra az esetre, ha esetleg utánam jönne. Nem lett volna előnyös, ha végignézi, hogy beszállok Johnny autójába. Igazam is lett, nem jutottam messze, így hallottam a kávézó ajtajának csukódását.

— Várj! — kiáltott utánam. Felemelt fővel sarkon fordultam, felkészülve egy szánalmas bocsánatkérésre.

— Jöttél, hogy újabb dolgokat vágj a fejemhez?

— Nem. — mondta mialatt közeledett felém.

Amint elém lépett az arcomat a két tenyerébe helyezte és az ajkait az enyémhez szorította. Meghökkenve álltam, egy pillanatig el sem jutott az agyamig, az információ. Amint azonban megtörtént ellöktem magamtól és hátráltam pár lépést.

— Nem tudom, hogy miért képzelted azt, hogy hasonló vagyok a Brockovich asszonyhoz, de nagyon vésd az eszedbe David — zabosan felkaptam a mutatóujjam és rászegeztem — Engem nem tudsz megvenni egy csókkal! — egy pár oktávval feljebb emeltem a hangom a szavahihetőségem érdekében.

Szégyenkezve állt előttem, én pedig kaptam a lehetőségen és eltűntem onnan. Ekkor már nem jött utánam.
Fortyogva haladtam a hideg utcán, nem fért a fejembe, hogy miért tette, amit tett. Csak járt és járt az agyam, majdnem frászt kaptam amikor egy dudaszó visszarántott a valóságba. Félrekaptam a tekintetem, Johnny legyintett a Range Roverből, hogy szálljak be.
Hú, hogy mennyivel melegebb volt a fűtött autóban.

— Látom mindent bevetettél. — mondta arrogánsan.

— Azt hiszed a szájába rágtam, hogy csókoljon le?! Képzeld, nem! — dühöngtem.

— De megtette. — vont vállat. Ennek az embernek tényleg semmi sem szent.

— Tudod mit? Állj meg, kiszállok. — mondtam és már a kilincs felé nyúltam. Ekkor hirtelen leugrott a zár — Johnny! — fordultam felé.

— Maya?

Az őrjöngésem sehova sem vezetett volna, bár legszívesebben bele rúgtam volna a műszerfalba párat. Ehelyett inkább bekapcsolódtam a játékba, amit elkezdett.

— Azt hiszem mégis megkértem, hogy smároljon le. — kezdtem szóhoz, ezúttal sokkal nyugodtabb és gúnyosabb hangnemben. — És ami azt illeti, nagyon jól csókol. Még arra is megkért, hogy mondjak fel, lehet hogy fontolóra veszem. Hisz ez a csók mégiscsak jelentett valamit. Szerinted? — a fecsegésem végén rá pillantottam, ő azonban egyenesen az utat nézte, a kormányt viszont százszor erősebben markolta, mint alapból.

Nem hagyhattam abba a blöffölést főleg úgy hogy már majdnem a markomban volt. Csak egy hajszál választotta el attól, hogy megmutassa melyikünket is bosszantja jobban az a csók.

— Hahó, Johnny? Ugye nem gond, ha az ügy érdekében többször is megengedem neki, hogy megcsókoljon?

Hirtelen félre rántotta a kormányt és lefékezett az út szélén. A teljes felsőtestével felém fordult, az arca megfeszült, sikeresen felbőszítettem, de nem is akárhogy. Felemelte a karját és felém szegezte az ujját, ahogy az imént én tettem Daviddel.

— Soha többet nem találkozhatsz David Erskine-nel. — jelentette ki.

Akaratom ellenére elmosolyodtam. Győztem. De nem csak a diadal gondolatára mosolyodtam el, hanem mert végre tudtam. Tudtam, hogy én sem vagyok közömbös a számára, hiába csak a kiváló gyakornokának mutat be.

— Úgy vélem, hogy a magánéletembe nincs beleszólásod.

— David a kibaszott konkurensünk Maya! Nem tudom milyen ostoba játékot próbálsz űzni velem, de nem fogod tönkre tenni a munkánkat.

És megint a munkával takarózott. Mint mindig. Amikor már azt hiszem, hogy végre megnyílik előttem, azzal próbálja elfedni az érzelmeit, hogy belevonja a munkát.

— Ha nem akarod, hogy bármi is kárba vesszen, ne küldj olyan férfiakhoz, akik alig várják, hogy megszabadítsanak a bugyimtól. A gyakornokod vagyok, nem a prostid!

Sikerült kinyissam az ajtómat ameddig nem figyelt, és kiszálltam az autóból. Már csak pár háztömbnyire volt a lakásom, ezért nem esett nehezemre hazasétálni.

— Sosem mondtam, hogy az lennél! — hallatszott a kiabálása és a kocsiajtó csapódása a hátam mögül. — Nem tudtam, hogy így tekint rád az a faszfej! Különben el sem engedtelek volna!

— Honnan is tudnád Johnny, amikor te csak Lizzel vagy elfoglalva, meg azzal, hogy mikor fektetheted fel az asztalodra! — fordultam vissza kiabálva.

Meg sem vártam, hogy utolérjen, ismét elindultam. Nagyon mérges voltam, nem akartam olyat mondani, amit később megbánhatok, így is bőven átestem a ló túl oldalára. Mégiscsak a főnökömről van szó, aki bármelyik pillanatban kirúghat.

Elém rohant, majd a vállaimra rakta a kezeit, hogy megállítson.

— Nem érdekel Liz, sosem érdekelt bassza meg! — szitkozódott, majd mielőtt bármit mondhattam volna megragadta a derekamat és magához húzott.

Igen, megcsókolt. Olyan szenvedéllyel és haraggal vegyítve, mint még soha senki. A szabad ujjait az arcomra, majd finoman a nyakam köre helyezte. Én ösztönösen átkulcsoltam a karjaim a halántéka körül és az ujjaimat a dús hajába túrtam. Az ajkaink éhezve falták egymást, mintha soha többé nem találkoznának már. A nyelve olyan ritmusosan vette fel az enyémmel a táncot, mintha már rutinból tennék.

Egyszerűen nem tudtam betelni ezzel az emberrel, még többet akartam belőle. Minden felszültség elhagyta a testemet és átadtam magam a pillanatnak, az érzésnek, amit éreztetett velem. Sosem éreztem hasonlót, idáig senki sem tudta kiváltani belőlem ezt. Johnny Blake-nek sikerült. Egy pillanat alatt felfordította a világom, és rákényszeríttet, hogy feladjam az elveimet. Érte.