ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs | ☑️

h a r m i n c e g y

Szerencsére David nem döntött úgy, hogy bepofátlankodik a lakásunkba egy italra, bár láttam az arcán, hogy szívesen megtenné. Miután elment, azonnal Scarlettre förmedtem, hihetetlen volt számomra, hogy képes volt munkát elfogadni ettől az embertől.

— Neked el ment az eszed?! — halkan örjöngtem, nem akartam, hogy Johnny meghallja a beszélgetésünket.

— Mi, miért? — kérdezett vissza értetlenül.

— Scarlett, ő az a David!

Egy pillanatra elgondolkodott, aztán ahogy leesett neki a tantusz az arcára döbbenet ült ki.

— Az a David?! — a kezét a szája elé kapta.

— Az Isten szerelmére, miért nem hagytad, hogy segítsek?

— Nem akartam a terhedre lenni Maya, tudom jól, hogy megvannak a saját problémáid.

— De te a testvérem vagy Scarlett, nem egy probléma! Hegyeket is megmozgatnék érted!

— Ne haragudj, annyira megörültem amikor felajánlotta az állást, eszembe se jutott más. — mondta elszomorodva.

— Hogy talált meg?

— Ashtonnal találkoztam, hogy visszaadja a nála maradt ruháimat, aztán akkor jött oda hozzám David. Azt mondta, hogy pont olyan arcot keresnek egy nem rég felszabadult helyükre, mint az enyém. Ashton eléggé féltékeny lett a bókok hallatán, ami nekem is imponált, bár hülye húzás volt részemről, hogy beszálltam a játékba. — magyarázta.

— Ó, Scarlett... — fogtam a fejem, szavakat nem találva.

— Iszonyúan sajnálom! Már aláírtam a szerződést, nem tudok visszalépni.

— Meddig tart a kontrakt?

— Egy évig.

— Bassza meg... — szitkozódtam az orrom alatt. — Mindegy, nem tudunk mit tenni, Johnnynak eszem ágában sincs megemlíteni ezt, szóval, ha szóba kerül a munka mondd, hogy visszavettek. Világos?

— Mint a nap! — szalutált.

— Jó éjt Scar... — elköszöntem tőle, a hangomon érezhette, hogy mennyire dühös vagyok rá.

— Jó éjt. — mondta ő is félénken.

Igyekeztem úgy belépni a szobába, hogy Johnny véletlenül se vegye észre rajtam az ingerültségem jeleit. Szerencsére nem volt szükséges színészkednem, úgy aludt már mint a bunda. Óvatosan befeküdtem mellé és nagy kifli pozícióban hozzábújtam a hátához. Nem mondom, hogy én olyan könnyedén elaludtam volna, végig Scarlett hülyeségén járt az eszem.

[Másnap]

Amikor felkeltem John már nem volt mellettem, bizonyára sietett az irodába. Én is összekaptam magam, ekkor ugrott be, hogy ahogy Johnny bealudt az este, az esszémmel sem haladtam előrébb. Nem pánikoltam mert még egy hetem van a határidőig, de nyugodtabb lennék tudván, hogy már legalább a felén túl vagyok. Scarlett a nappaliban reggelizett, vidáman köszöntött, de valószínűleg eszébe jutott, hogy jelenleg mosoly szünet van köztünk, mivel hamar az arcára fagyott a vigyor.
Csak megforgattam a szemem, ismerve magamat, hogy egy percig sem tudnék rá tovább haragudni, tehát mellé vetődtem, majd a fejemet a vállára hajtottam.

— Nem haragszol már?

— Nem. Csak arra kérlek, hogy légy óvatos. Amennyire csak tudod kerüld el Davidet, ne hagyd, hogy a bája befolyásoljon.

— Rendben, minden tőlem telhetőt megteszek.

— Megírtad az esszéd? — váltottam témát.