ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs

h u s z o n h é t

Reggel pont abban a pozícióban keltem, ahogy az éjjel elaludtunk. Johnny mellkasa volt a párnám, panaszkodásra semmi okom, ennél jobbat hosszú ideje nem aludtam. Ő még aludt, ezért egy pár pillanat erejére kihasználtam az alkalmat. Csak vizsgáltam az arcát, önkényes mosoly terült az arcomra. Nem sok időm volt bámészkodni, a szemhéjai lassan felnyitódtak, és álmos tekintettel nézett le rám.

— Apám, de jó lenne minden reggel erre kelni. — mormogta kómásan — Jó reggelt szépségem — felém fordult és egy puszit nyomott a homlokomra.

— Jó reggelt! — vigyorogtam derűsen.

Nem engedhettem meg magamnak az időfecsérlést, ezért lendületesen felültem. Bár lehet, hogy nem kellett volna. A testem csak most képes visszajelzést adni a tegnap estéről. Be kell vallanom rég volt már részem ilyen intenzív szeretkezésben. Egy mély szúrást követően visszacsapódtam az ágyba.

— Mi van?! — Johnny aggodva ült fel. Látnotok kellet volna az arcát, baromira édes volt.

— Semmi. — kuncogtam fel.

— Maya, ne szórakozz, egyértelműen van valami! — pánikolt tovább.

— Nyugi, csak a szexuális életem eddig eléggé silány volt. A testemnek kell egy regenerálódási fázis.

Megforgatta a szemeit és bosszúsan kimászott az ágyból.

— Most mi az? — kérdeztem ártatlanul, közben nyakig magamra tekertem a takarót.

— A frászt hoztad rám, azt hittem, hogy én csináltam veled valamit. — magyarázta az aggodalmait.

— Végülis, részben igen. — megvontam a vállam humorosan.

— Fogd be. — leteremtett, majd egyszerűen kisétált.

Kuncogtam magamban egyet, aztán én is kikecmeregtem az ágyból, magamra kaptam Johnny egyik elől lévő felsőjét és utána eredtem. Már a kanapén dohányzott, mellette a telefonját bújta. Nálam a reggeli rutin, hogy kávé nélkül nincs cigi, ezért megcéloztam a kávéfőzőt, szerencsére még maradt benne két pohárra való, csak felkellett melegíteni. Mialatt én a pultnál ügyködtem John a hátam mögé lopódzott. Feltűrte rajtam a felsőjét, a jéghideg kezeit pedig a hasam aljára csúsztatta. Felszisszentettem, de nem engedett el.

— Többet ne csinálj ilyet. — mormogta.

— Milyet? — fordultam felé.

— Nem szeretnék neked fájdalmat okozni.

Egyértelműen leragadt a hálóban történteknél.

— Hé — megfogtam az arca két oldalát — Az együtt töltött esténk volt életem legszebb éjszakája. Nem kell attól tartanod, hogy fájdalmat okozol nekem. — rámosolyogtam biztatóan — Egyébként is durván szeretem. — grimaszoltam, majd kacsintottam egyet és visszafordultam a kávéfőzőhöz.

Hirtelen egy hatalmasat csapott a csupasz fenekemre, mire felugrottam.

— Jó kislány. — súgta hivalkodón.

Megforgattam rá a szemem, aztán nevetve folytattam a dolgom.
Miután mindketten megittuk a reggeli indítót és elszívtunk egy cigarettát, egy közös zuhanyt követően elkészülődtünk. Johnnynak szabadnapja volt, de a tegnapiakra tekintettel megszervezett egy közös napot a fiával. Felajánlotta, hogy csatlakozzak hozzájuk, de két okból sem fogadhattam el a meghívását. Egyrészről a napom háromnegyedét az irodában és az egyetemen kell töltenem, másrészt pedig még egyáltalán nem készültem fel lelkileg arra, hogy Wyatt megismerjen. Még én magam sem tudom, hogy mik vagyunk Johnnal, így korainak látom a fia elé állni. Nem attól félek, hogy nem kedvelne, bár az is nagyon rosszul érintene, inkább attól tartok igazán, hogy az apja ellen fordulna. Való igaz, hogy Florence-nek is van már valakije, de ki tudja, hogy mi zajlik le abban a kis fiúban, talán azt hiszi, hogy a szülei még együtt lesznek valamikor.

Mindenesetre Johnny nem erőltette a dolgot, így nyugodtabban ültem be az órámra is. Épp irodalmam volt, szinte ez az egyetlen órám, amin Scarlett-tel együtt vagyunk, alig vártam, hogy legalább pár szót váltsunk, mivel tegnap reggel óta nem igen láttam.
Nagyra nyílt szemekkel huppant le mellém, épp az órakezdés előtt pár perccel.

— Hol voltál? Hívtalak. — vette elő az aggódó testvér kártyát.

Mielőtt választ adtam volna, kínosan elmosolyodtam, Scarlettnek már ez is elég volt.

— Johnnynál.

Vicces grimaszok kíséretében próbálta feldolgozni az információt.

— Minden apró, mocskos részletet tudni akarok Maya Brooklyn Palmer. Most!

— Hát úgy volt, hogy...

Épphogy belekezdtem a mondandómba a tanár besétált a terembe és rögvest megkezdte az előadást. Az irodalom tanárunk nem a türelméről, és határtalan kedvességéről híres, ezért azt láttam legjobbnak, ha meghagyom későbbre a történetem. Scarlett túl lelkes volt, ezért lelombozva ülte végig az egész órát, viszont semmi nem tudta volna meggátolni abban, hogy ne csesztessen böködéssel meg susmorgással.

Sajnos a kurzus után sem volt alkalmam mesélni, így az óráink és a munka közé eső szabadidőnket szenteltük egymásra. Egy sajtburger mellett felvázoltam mindent az elejétől a végéig, Scarlett reakciói a sírba vittek. Hol fuldokolni kezdett a burgerén, hol felkiáltott izgalmában, de úgy, hogy minden jelenlévő minket nézett. De nem én voltam az egyetlen, aki tartogatott valamit a tarsolyában, neki is bőven volt mit mesélnie. Elmondása szerint nagyszerűen sikerült a randi, engem mégis meglepett, hogy ezúttal nem vonta egybe az ismerkedési fázist, a hálószobaival. Jó volt hallgatni milyen komolysággal mesél a randi partneréről, reméltem, hogy továbbra is ilyen elszántsággal osztja meg az elkövetkezendő történeteit.

[Este]

Nagyjából tizenegy körül estem be a lakásba, de már alig láttam két méternél tovább. Jules nem viccelt, amikor azt mondta, hogy kemény napunk lesz, ami azt illeti a kemény még gyenge kifejezés is rá. Annyi erőm maradt, hogy vegyek egy zuhanyt, majd egyből feküdtem az ágyba. Másodperceken belül elaludhattam, legközelebb villámlásra és dörgésre keltem fel. Már kezdett világosodni, az éjjeli szekrényemhez nyújtózkodtam és magamhoz vettem a telefonomat, hét óra. Johnny üzenetein is megakadt a tekintetem, teljesen kiment a fejemből, hogy életjelet adjak magamról. Írtam egy gyors üzenetet, hogy későn értem haza és egyből ki is dőltem.

Kimásztam az ágyból és ásítozva haladtam a konyhába. Scarlett utánam pár másodperc múlva bújt elő a szobájából, velem egyetemben ő is úgy festett, mint a mosott szar. Összedobtunk két bögre instant kávét és kiültünk a teraszra dohányozni. Egyikünk se számolt vele, hogy a vihar a hideget is magával hozta, mindketten vacogtunk a kis pizsamánkban. Nyitva hagytuk az ajtót, hogy a lakás is szellőzzön egy keveset mielőtt elmegyünk, így azt is könnyedén meghallottuk, hogy valaki csenget a bejáratnál. Összenéztünk, egyikünk sem értette, hogy ki a fene lehet az ilyen korán. Elnyomtam a cigarettám és az ajtóhoz siettem. Illetve előtte még magamra kaptam a köntösöm.

— Maya Palmer? — kérdezte az ajtónk előtt álló futár. Egy nagy virágcsokrot tartott a kezében.

— Igen.. — válaszoltam sejtelmesen.

— Ez az Öné — felém nyújtotta a csokrot — További szép napot! — rám mosolygott, majd elsétált.

Volt egy sejtésem, hogy kitől érkezett. Rövid szaglászás után megragadtam a kis cédulát és a rajta fekvő sorokat kezdtem olvasni. Az állam a földre zuhant, a sejtésem ismét csalt. David neve szerepelt zárásként, a szöveg pedig így szólt: "Gratulálok az ügyhöz, Juliette remek mentor számodra, biztos sok személyes részletet osztottál már meg vele."

Ha nem ismerném, elképzelésem se lenne róla, hogy az utolsó sort miként érti, de sajnos pontosan jól tudtam, hogy mire céloz. Azt hittem azzal, hogy felmondok Johnny mellől a figyelmét is sikerül elhajtanom, de ezek szerint számára még csak most kezdődik az igazi móka.