Angyali Sóhaj - ELVESZETT IKER IV. könyv (Harry Potter fanfiction)

3.fejezet

- Mi lenne ha végre befáradnának és nem kellene egy órát magukra várjak?! - mennydörögtem miközben elsüvítettem a hatodikos griffendél-mardekár csapat mellett. Köszöntelek kedves olvasó, épp egy csodálatos hétfő reggelt ajándékozok meg morcos hangulatommal. Remélem neked ennél jobban indul a heted.

A tegnapi találkozó nagyon elhúzódott. Fél négykor jutottam vissza a lakosztályomba, és reggel hatig dolgoztam a Draco féle találkozó stratégiáin. Alig másfél óra alvás után, és egyetlen korty kávé nélkül nyolc órát kell megtartanom, közülük kettő duplát.

- Úgy látom az anyád nem ivott elég kávét... - suttogta gonoszkodva az egyik mardekáros lány Skyenak.

- Pofád lapos! - sziszegte vissza legidősebb lányom.

- Ha valami problémája van legközelebb velem Ms.Olson, akkor azt szíveskedjen nekem kijelenteni. - mondtam fagyosan rögvest ahogy a katedrámhoz értem. Szembe fordultam az éppen helyeit elfoglaló osztállyal, és mogorván néztem rájuk.

- Mint láthatják nem vagyok jó kedvemben, ezért nyomatékosan megkérem magukat, hogy ne játszanak az idegszálaimon mert nem lesz jó vége. - mondtam fagyosan. - Mint eddig mindig most is az elmélettel kezdjük az évet, hogy aztán legyen időnk több energiát fektetni a gyakorlatba. Máris vehetnek elő egy lapot, hogy kifejtsék, mit tanultunk előző évben.

Az osztály néhány apró morranás és rezignált sóhaj után elővett egy pergament, hogy lekörmöljék a tavalyi év anyagát. Számíthattak rá, hogy ezt fogom kérni, mégis mindig reménykednek benne, hogy esetleg elfelejtkezem róla. Nincs olyan szerencséjük. Én is utáltam amikor McGalagony ezt játszotta velünk évekig, de hát nincs mit tenni. Ez már amolyan hagyomány.

- Aki befejzi időnap előtt annak esélyt adok a javításra egy velem való párbajjal. - mondtam egy sóhaj után és megkerültem a katedrát, hogy helyett foglalhassak az asztalnál. Ahogy leültem, az alsó fiókból rögtön elő is vettem a ma hajnalban tele körmölt pergamenteket. Biztonsági okokból arra kértem Arthur és Molly Weasleyt, hogy figyeljék meg nekem Dracot és a feleséget, meg vigyázzanak rájuk. Illetve levelet írtam Hermionénak, hogy erősítse meg az Azkaban őrségét egy csapat aurorral.

Gondolataim egy pillanatra elkalandoztak, amikor eszembe jutott a hajnal sugarainál való beszélgetésem Viktorral. Ő csak reggel távozott a Roxfortből, az éjszakát velem töltötte és segített nekem. Be kell valljam, hogy hiánya máris ólom súlyként nehezedik a szívemre. Nem szeretem ha szét kell vállnunk mert akkor úgy érzem, lelkem egy darabja vele megy, és nem lehetek teljes.

Főnix rikoltása szakította meg a csendet. A katedra fölött jelent meg egy vakító lángnyelvben. Az osztály már meg sem lepődött. Hozzá szoktak már, hogy Főnix bárhol feltűnhet, ahol én ott vagyok. Egy levelet pottyantott az asztalomra, és leszállt az arannyal borított ülő rúdjára rögvest a székem mellett.

- Mit hoztál nekem, Főnix? - érdeklődtem mosolyogva és egy gyors mozdulattak feltörtem a zöld roxforti pecsétet.

Azonnal gyere a gyengélkedőre!

Minerva

A rövid üzenet miatt kirázott a hideg. Minervának nem volt szokása elszólítani minket az órákról. Gondterhelten kaptam fel a fejem. Ez valami nagyon fontos lehet, hogyha Minerva engem hív. Skye kérdő tekintettel meresztette rám vakítóan zöld szemét. Alig láthatóan megráztam a fejem.

- Úgy néz ki, hogy magukra kell hagynom magukat. - szólaltam meg hangosan, mire az eddig sűrjen körmölő osztály felkapta a fejét.