Angyali Sóhaj - ELVESZETT IKER IV. könyv (Harry Potter fanfiction)

6.fejezet

Az október közeledtével mindenki várta már, hogy végre elérkezzen a halottak napja.

A vendégiskolákkal való levelezésem, inkább hajazott családi levelekre, mint hivatalos okiratra. Hiszen Fleur húga, Gabrielle lett a Beuxbatons mágus akadémia igazgatónője, amikor Madame Maxime év elején lemondott. A Drumstrangban pedig nevelő szüleim trónolnak, Larissa még mindig igazgató helyettesi posztban, Ruben pedig igazgatóiban.

- Fáradtnak tűnsz, Katniss. - jegyezte meg egy tanári gyűlés után Minerva. Ránéztem de nem mondtam semmit. Szemeim alatt valóban fekete táskácskák pihentek, Viktor pedig megígértette velem, hogy ma éjjel tényleg aludni fogok.

- Még mindig azon goldolkozol, hogy miért nem jelent meg senki a Malfoy úrfi találkozóján? - tette fel azt a kérdést amin már napok óta gondolkozom. Lehunytam a szemen egy pillanatra és bólíntottam.

Amikor újra kinyitottam a szemem, Minerva kissé mérgesen nézett rám.

- Merlin szerelmére, Katniss! - mondta a boszorkány. Amikor mérges látszik csak igazán egy felbőszűlt anya oroszlánnak. - Miért nem vagy képes legalább egyszer segítséget kérni?

- De hát nincs miben segíteni, Minerva. - forgattam meg a szemem. Sóhajtottam egyet. - Még én sem tudom, hogy mit értelmeztem félre, de hogyha rá jövök az elsők között leszel akit értesítek.

- Azt el is várom.

- Most megyek és lefekszem. Megígértem Viktornak, hogy kipihenem magam a holnapi nap előtt. Csak az a baj, hogy éjjeli szolgálatra vagyok beosztva.

- Majd én átveszem, Katniss. - mosolygott rám Neville, aki nem messze állt tőlünk menta teát szürcsőlve. Amióta tanár lett, egyre inkább látom a megszokott fekete piros pöttyös bögréjéből inni. Napi hatszor legalább.

- Egyébként is jövök neked egyel, a múltkori hekyettesítésért.

- Mindent megtettem az ügy érdekében, pedig biz'Merlin alig tudok valamit gyógynövénytanból.

- Tudom. - vigyorgott a férfi. - De legalább senkit nem vittél a gyengélkedőre.

- Megfogtad a lényeget. - vigyorodtam el fáradtan. Kénytelen voltam elnyomni egy ásítást, hacsak nem akartam egészben lenyelni valamikori házvezetőm.

- Tényleg menj, aludni. - vetett rám egy aggódó pillantást Neville.

Megforgattam a szemem, de amikor rám jött még egy ásítási roham, úgy döntöttem, okosabb ha vissza vonulok.

Úton a körletem felé sok diákkal találkoztam. De leginkább a vacsora felé igyekezőkkel. Nekem nem volt kedvem vacsorázni menni. Egyenest a szobámba akartam menni, de nyílvánvalóan nem jutottam el odáig.

- Anya! - hallottam meg legidősebb lányom hangját a folyosó végéről.

- Szia, Kerianyu! - hallottam meg még egy ismerős hangot. Ahogy megfordultam, szembe kerültem Skye mellett igyekvő Teddyvel.

- Jajj, de örülök, hogy látlak drágám! - öleltem szorosan magamhoz első keresztfiamat.

- Bezzeg nekem nem örülsz ennyire. - morogta az orra alatt Skye.

- Neked minden nap örülök, csillagom. - mosolyogtam rá kedvesen és megpöcköltem az orrát, amikor elengedtem Teddyt.

- Mit keresel itt, fiam? - kérdeztem ismét Edwardra nézve.

- Ide helyeztek gyakornoknak a Tusára. A fő medimágusom, Seth megkérdezte, hogy hol akarok majd dolgozni. - kezdett el mesélni Teddy. - A Mungóban, vagy máshol. Én mondtam, hogy McGalagony professzor vár engem a Roxfortba, hogyha elvégeztem a sulit, ő pedig azt mondta, hogy szerencsém van. Most írtak neki a Roxfortból és a minisztériumból, hogy szükségük van néhány gyakornokra. Így most itt vagyok.