Szeretlek haver

6. Póló nélkül

Megcsókolt.
◇◇◇◇◇◇◇

Kérdezni se volt időm hogy ez mi volt, mert Bakugou elkezdett rohanni lefelé a dombról. Aszt hittem medvét látott ugyhogy én is futottam utána. Futás közben pedig bevillant hogy itt nem lehetnek medvék, mert ez egy edzőterep. Szóval begyorsítottam hogy utolérjem Bakugout. Épp hogy odaérem mellé máris elmondta miért rohan.
- Verseny hazáig nyomi!
- Ne kímélj!
- Nem terveztem!
És most láttam először hogy Bakugou igazi álcázatlan mosolyát.

Most én nyertem, bár nem sokon múlott hogy megint legyőz. Megint óvatosan beosontunk és bakugou intett hogy mennyek vele. Megfogta a szvetterem ujját és húzni kezdett. Asztán a "rohadt"  kulcs nem akarta kinyitni az ajtót amit ha nem veszek el akkor Bakugou beletöri a zárba, de kivettem a kezéből és kinyitottam az ajtót. Hamar belépett a szobába, megfogta a szvetterem nyakát behúzott a szobába, falhoz nyomott, hozzá képest szokatlanul halkan becsapta az ajtót és megint megcsókolt. Addig csókolt amíg már elfogyott a legegőnk. Épp hogy fel lélegesztem lehúzta a szvetrerem zibzárját, letépte rólam, asztán lelökött az ágyra. Rám mászott és ajkaimra tapasztotta ajkait. Közben valahogy leszettük a pulóverét és a pólóját.
Te jó isten mit csinálok?! Na most nem érdekel holnap megszidom magam, holnap ráérek megbánni. De most igazán boldog vagyok.
Felültetett és leszette a pólómat is. Megint lefektetett az ágyra, asztán elkezdte puszilgatni a nyakam asztán a hasamon lefelé, a gyatyám tetejénél rámnézett cuki értetlen szemekkel.
- Kirishima... hogyan tovább?
- Hát...nemtom, én még sosem csináltam ilyensmit.
- Szerinted én igen?!
Várjunk egy picit, ez egyátalán nem vall Bakugoura ő nem kérdezne ilyen kedvesen inkább valami ilyensmit mondana hogy: Ma nincs kedvem. Hmm, anyu mondott valami olyansmit: "Ha egy ember szerelmes megváltozik" sose hittem volna hogy anyunak igaza lessz.
- Hé nyomi itt vagy?
- M-mi jaa igen, bocsi csak elgondolkoztam. Halványlila gőzöm sincs hogyan kell eszt csinálni.
- Akkor halasszuk eszt holnapra oke?
- Jó.- néztem rá kicsit szomorú arcal.
- Ne nézz igy mondtam hogy holnap csináljuk, csak még utána kell nézzek pár dolognak.- és lefeküdt mellém az ágyra.
- Heheheeee - kezdtem el nevetni.
- Ezen mi a röhögnivaló? Huh?!
- Az hogy nem értünk a ilyesmihez, se te se én, és most meg csak fekszünk, az ágyon félmeztelenül. Hehe
- Igaz - és ő is csatlakozott a nevetéshez.