I long for your touch (TodoBaku) 🇭🇺

✶ 8 ✶

Shoto szemszöge:

Reggel az ébresztőmre kelltem, ránéztem Katsukira aki még mindig aludt.
Ez most komoly? Hogy nem tudott felkellni az ébresztőre?

- Katsuki. -simítottam meg az arcát. - Kellj fel suliba kell mennünk, ha csak nem akarsz elkésni. -valami nyöszörgés féleséget hallottam meg tőle, majd szorosabban hozzám bújt.

- Csak még egy perc. -mondta reggeli rekedtes hangján.

- De csak 1 perc. -öleltem át a csipőjénel fogva és adtam egy puszit a homlokára.
Több mint 5 perce öleltük így egymást és reménykedtem hogy ne aludjon vissza.

- És még te mondod rám hogy lusta vagyok. -háborodtam fel mire morgott egyet.

- Sokkal lustább vagy mint én. -mászott rám,esküszöm ilyenkor olyan mit egy 5 éves rá sem lehet ismerni.
Őszintén sosem gondoltam volna hogy viszonozni fogja az érzéseimet, azt meg főleg nem hogy ilyen bújos és aranyos ha éppen nyugodt állapotban van.

- Min gondolkodsz? -nézett rám érdeklődve mire én a plafonra néztem.

- Csak sosem hittem volna hogy viszonozni fogod az érzéseimet és hogy egyszer tényleg együtt leszünk, mármint nagyon örülök ennek csak Fuyuminak mindig azt mondtam hogy még Midoryának is több esélye lenne és ez annyira...

- Mit mondtál? -nézett rám mérgesen és ekkor jutott el az agyamig hogy mit mondtam.

- Izé sa...

- Ne mondj inkább semmit! Csak hogy tudd előbb halok meg mint hogy ahoz a szaros Dekuhoz nyúljak, tudod hogy mennyire gyűlölöm és pont te mondod ezt aki folyton a kis undorító nyomi seggében van!!? -kiabált rám.

- Csak figyelmeztetlek, hogy elvileg engem is gyülöltél és ne beszélj így Midoryáról mert semmiről sem tehet. -emeltem fel egy kicsit én is a hangom.

- Igen bocs, kitudja mi van köztetek. -nézett rám csalódottan de probálta nem kimutatni,  a tekintete mégis a szívemig hatolt mire észbe kaptam már felvolt öltözve és ment volna ki az ajtón de megállt.

- Kár volt erőltetni. -mondta rám se nézve és kilépett az ajtón majd becsapta.
Sosem éreztem belül még ilyen fájdalmat mint most, úgy érzem hogy darabokra tört a szívem.

- Todoroki. -hallottam Midorya hangját aztán kopogtak.

- Gyere. -mondtam mire be nyitott, egy ideig nézett aztán becsukta az ajtót.

- Mi a baj? -kérdezte aggódóan és leült mellém az ágyra.

- Azt hiszem... Bakugou szakított. -néztem Midoryára aki meglepődött.

- Miért?

- Nem tudom, mármint olyan kis szarságon vesztünk össze és azt mondta, hogy "kár volt erőltetni". -temettem kezeim közé az arcom.

- Figyelj, ha szeret úgy is kifogtok békülni. -mondta biztatóan.

- Remélem így lesz. -néztem rá.

- Így lesz, de most öltözz fel mert van. -nézett az órára. - 10 percünk hogy beérjünk. -mondta mire felpattantam.

- Akkor sietek. -vettem elő az egyen ruhám.

- Okés, addig én kint megvárlak. -erre csak bólintottam és gyorsan elkezdtem öltözni. Amikor végeztem össze szedtem a cuccaim és kimentem Midoryához.

- Menjünk. -mondtam.

- Siessünk. -kezdett el gyorsan sétálni én meg követtem.
Az út közepétől már futottunk és amikor beértünk a suliba lassítottunk, a terem elé értünk kinyitottam az ajtót és előre engedtem Midoryát majd én is bementem.
Aizawa tanár úr még szerencsére nem volt bent, mondjuk mit is vártam.