Cryptic Writings

Árnyék vagy (láthatatlanul ragyogó)

Megigézve ülök veled szemben és bámulok a szemedbe, az ezer színben pompázó smaragdba, amely csillogása mögött megannyi talányt rejt. Iszom csengő szavaidat, és mohón szívom be kábító illatod, mely, mint az ópium, különös mámorba ringat. Hagyom, hogy bódítson, kikapcsoljon és messzire repítsen, határtalan birodalmadba, a mi kis titkos csodaországunkba, ahol oly sok évvel ezelőtt láthatatlan béklyókkal láncoltál magadhoz. Árnyékként forrtál hozzám és követsz, akárhová megyek, egyre csak kérlelsz és hívsz. Lágy hangodon szólongatsz, és én hagyom, hogy újra és újra így ringass édes éber álomba. Nem tudok betelni veled, azzal a gyönyörrel, amit adsz nekem, mikor testünk egybeforr, ajkad az ajkamhoz ér, majd a tekintetünk találkozik, és én is látom a vízióidat. Érzések vihara hullámzik végig rajtad, ahogy hozzádtapadok, rajtam is végigsöpör, őszinte mosolyt csal az arcomra vagy meleg könnyekre fakaszt. Átélem, amit te is, és pontosan úgy, ahogy te. És amikor véget ér, még többet akarok.

Rád gondolok, mikor nyitott szemmel fekszem a sötétben, amikor hosszú perceken át csorgatok magamra langyos vizet a zuhanyzóban állva, reggeli, ebéd, vacsora és az összes étkezés közben, végtelennek tűnő várakozások alatt és üres szavak áradatában. Rád gondolok akkor is, mikor megbotlom és arccal a földre zuhanok, mert állandóan magadhoz édesgetsz, szüntelenül suttogsz a fülembe, még akkor is, ha épp mást kellene hallgatnom, hogy ne bukjak fel. És ilyenkor egy pillanatra mindig gyűlöllek, és azt kívánom, bárcsak nem kísértenél többet, hanem végleg eltűnnél az életemből. De aztán mindez rögtön el is hal a hirtelen támadt bűntudatom és szégyenem súlya alatt, mert a lelkem már a gondolatra is vérzik, hogy elveszíthetlek. Képtelen lennék lemondani rólad, nélküled élni, hisz hiába lenne minden egyszerűbb, ha egyszerre fájóan sivár is.

Az sem érdekel, hogy a világ nem vesz észre téged,hogy neki csak egy porszem jelentéktelen árnyéka vagy. Nem számít, ha kincseidképmásait mindenki más semmibe veszi, megvetően köpi le, vagy csak gúnyosankacag rajtuk, ha rajtam kívül senki más nem látja a ragyogásuk. Nekem te magadvagy a kapu egy egész külön világhoz, a végtelen lehetőségek hazájához, a mikis titkos csodaországunkhoz, ahol egy vagyok veled és te is egy vagy velem, aholnincsenek korlátok és bárki lehetek úgy, hogy közben mégis végig önmagammaradok.