Anna, a fiatal tizenéves lány éppen haza felé igyekezik a sötét, esti utcákon az otthonába, amikor két férfi megtámadja. Egy rejtélyes férfi vezeti őt haza, és megkéri Annát, hogy bízzon benne. De vajon feltétlenül megbízhat egy ismeretlenben egy ki...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Az utolsó órám biológia volt. Csak bámultam kifelé az ablakon és hallgattam a tanár érthetetlen magyarázását az agyalapi mirigyről és a hipotalamuszról, vagy miről... Unottan lapozgattam a füzetem, mint aki már feladta, hogy bármit is megértsen. Megkönnyebbültem, amikor megszólalt a csengő, ami azt jelentette, hogy vége az utolsó órának is. Gépiesen felírtam a házit, és elkönyveltem magamnak, hogy a biosz egy rakás tudományosan bizonyított katyvasz. Majd meg kell kérnem anyát, hogy tanítsa meg azt, amit a tanár nem... Ezen az órán több időm volt a gondolkodásra, mint amit valaha is akartam volna, így boldogan vetettem bele magam az atlétika edzés fáradalmaiba. Gyorsan elrohantam átöltözni, és pár perc múlva immáron a tesicuccomban, s a WC-ben sebtében összefogott laza copffal jelentem meg a tornateremben. Nem voltak sokan, de elég sok ismerős arc volt, ami miatt családias légkör uralkodott. Az edzés olyan hamar eltelt -főleg, hogy minden erőmet feleadtam a futásba, hogy elűzzem a délelőtt kísértő gondolatait és csapongó képzeletemet-, hogy el se akartam hinni, hogy 2 óra elillant. Már mindenki hazament, de -mivel tudtam, hogy anyáék éjfél körülig nem várhatóak haza- én még ott maradtam, nyújtottam, futottam még pár kört, s beszélgettem a tesi tanárral, aki -mint kiderült- nem is olyan idegesítő. Megkésve öltöztem át, s mire összeszedtem a cuccaimat, és kiléptem az iskola kapuján, alaposan be is sötétedett már az ég. Ez eleinte még fel se tűnt nekem, csak akkor eszméltem rá, hogy sötétben fogok haza menni, amikor a lámpák pislákolva felgyulladtak. Riadtan szorítottam meg a táskám pántját, és a kezemet a vadul dobogó szívemre helyeztem, hogy kicsit lecsillapuljon/lecsillapodjon. -Nem történik semmi baj, nyugi... Most meg itt guggolok egy fa tövéhez simulva, és rémülten bámulok bele az őszi éjszakába, azon gondolkozva, milyen veszélyek leselkednek rám. Nincs biztonságban az életem, villant át az agyamon. A vér az ereimben vadul nyargalt. A léptek közeledtek. Ez egy ember. Meg fog erőszakolni. Meg fog verni. Elveszi az életem. A félelem megbénított, így amikor láttam,hogy felém nyúl egy kéz, csak arra volt erőm, hogy felsikítsak. A fák között visszhangzott a kiáltás. Hallja meg mindenki. Nem érdekelt. Csak az, hogy a következő perceket valahogy túléljem. -
