Another Him • (Monsta X ff.) 18+

2. Rész

Lassan teltek a percek, teljes csendben. Ahogy egyre inkább kezdett visszaállni a korábbi izgalmaktól felgyorsult légzésem, úgy halványult el egyre csak ez a mámoros vonzalom is, valószínűleg mindkettőnké. Az ajkaimat összeszorítva figyeltem, ahogy körülbelül negyedórányi kézfogás után Minhyuk nagy lendülettel húzta el kezét, részben miattam izzadt tenyerét morcos tekintettel törölte nadrágjába, majd egy szót sem szólva vette elő fülhallgatóit, bekapcsolt egy hosszú lejátszási listát, szemeit lehunyva helyezkedett szundizáshoz. Akkor rendben…

Nem igazán tudtam elrejteni enyhe csalódottságomat, de igyekeztem úgy tűrni, mint amikor… Egy egyszerű hétköznapon csinálja ezt. Nem ritka ám, hogy egyik pillanatról a másikra úgy dönt, hogy levegőnek néz, így egyébként nem szokott már rosszul érinteni, csak… Kezdtem beleélni magam, hogy most kimutatja felém a szeretetét.

Üres gondolatokkal, mozdulatlanul az ülésbe süllyedve bámultam ki a fejemből. Ahogy csak így léteztem, akaratom ellenére is oldalra pillantottam, Minhyuk alvó arcára nézve pedig rögtön az jutott eszembe, hogy milyen jó ez a kis csönd. Legalább… Nem piszkálódott, egyébként is az agyamra ment volna. Valamivel próbáltam elütni az időt, így a mi sorunk mellett elhaladó stewardesstől vásároltam egy finom süteményt reggelire. Ráérősen fogyasztottam el, majd hosszas hezitálás után elfogadtam egy pohár pezsgőt is. Ahogy lassan belekortyoltam az alkoholos, drága italba, jólesően hunytam le szemeimet. Olyan mesés volt nem csinálni semmit, csak pihenni és belegondolni, hogy milyen gyönyörű hely felé tartunk éppen, ahol szintén ennyi lesz a „feladatunk”. Lazítani.

Minhyuk nagyon mélyen elszundított, így még sokáig nem élvezhettem a társaságát, addig előpakoltam a kézipoggyászomba csomagolt fényképezőgépemet. Mivel úgy gondoltam, a csodálatos óceán, az egész táj tökéletes alapanyag lesz a következő kiállításom néhány potenciális képének, elkezdtem szelektálni a gépem memóriájában tárolt ezernyi darabot. Meglehetősen sok időt vett igénybe, amíg a végére értem, elégedett mosolyra húztam ajkaimat. Jó munkát végeztem, sikerült annyi tárhelyet felszabadítani, hogy akár az utazás minden percét tudtam volna dokumentálni, ha akartam volna. Amikor ismét nem volt semmi teendőm, a rossz éjszakámnak köszönhetően el is kezdtek leragadni szemhéjaim. Mivel a párommal ellentétben én még mindig kicsit jobban ragaszkodtam hozzá a mosdóban történtek után, fejemet vállára hajtva adtam fel a küzdelmet az álmossággal szemben.

Az ülés sokkal kényelmetlenebbnek hatott hosszútávon, mint gondoltam volna, de a fáradtság miatt sikerült aludnom majdnem két órát is. Amikor legközelebb kinyitottam szemeimet, Minhyuk telefonjának képernyője tárult elém, éppen játszott a szokásos játékával. Beletelt néhány másodpercbe, amíg eljutott az agyamig, hogy nem lökött el magától, nem is zavarta, hogy vékony vállára támaszkodtam, ez pedig kicsit megmelengette a szívemet.

- Te ettél már valamit? – kérdeztem rá szükségleteire rögtön, bizonyára kicsit meglepődött, hogy ezzel kezdtem, amint felébredtem álmomból.

- Nem. Éhen halok. Azt vártam, hogy felkelj, úgyhogy most már… - mondta az utolsó szót elnyújtottan, miközben gyengéden nyomott el magától, az ülésben felemelkedve kémlelte a folyosót, közeledő légiutaskísérőket keresve.

- Oh, bocsi – sütöttem le a szemeimet egy pillanatra, majd hosszas fészkelődés után lejjebb csúszva tunyultam tovább, igyekeztem teljesen felébredni.

Ekkor még hét és fél óra volt hátra az utazásból, úgy éreztem, hogy lehetetlenség lesz kibírni. Főleg miután Minhyuk is annyira ellenséges lett velem. Vagyis… Csak olyan volt, mint általában szokott. Egy nagy sóhajjal vettem elő mobilomat, hogy valamivel teljen az idő, közben a mellettem ülő csámcsogását hallgattam fülemnél.