Another Him • (Monsta X ff.) 18+

6. Rész (18+)

A fölém magasodó Hyunwoo hirtelen megtorpant, hátrapillantott az ajtóban ácsorgóra. Mintha nem jött volna ki hang a torkán, bármennyire is magyarázkodni akart volna. Nem is igazán értettem ezt az ijedt tekintetet... Kicsit szédültem még, így csak leejtettem a fejemet a matracra, összeszorított szemekkel vártam, hogy történjen valami.

- Máris szólok Minhyuknak - szusszant fel az ajtóban álló, miután felfogtam szavait, szemöldökeimet ráncolva figyeltem az eseményeket, füléhez emelte telefonját. - Szia! Megtaláltam Kihyunt. A pasim alatt fekszik épp - mondta el neki kertelés nélkül, engem pedig hirtelen ért el az alkohol okozta rosszullét.

Hogy micsoda? Ez az izmos, jóképű férfi Hyunwoo párja? És konkrétan ránk nyitott egy félreérthető helyzetben. Akkor... Tényleg rá gondolt Minhyuk, amikor azt mondta, hogy megismerkedett valakivel a medencénél... Nem is lehetett volna más, ilyen az én szerencsém.

- Ki az a Minhyuk? - kérdezte a még mindig felettem lévő, hirtelen ragadta meg csuklómat, hogy a szemeibe nézzek, de... Nem éreztem magam valami jól. Bár kicsit nehezebben érzékeltem a környezetemet, azt fel tudtam fogni, hogy a barátja jelenlétében szinte már dühösen kért számon.

- A... Párom - mondtam ki végül összeszorított szemekkel, de mielőtt bármit is reagálhatott volna, a nyitott ajtón keresztül tökéletesen hallani lehetett a közeledő, sietős lépteket, így Hyunwoo leszállt rólam, teljesen érzelemmentes arcot vágott.

- Jézusom, Kihyun! - emelte fel a hangját egy kicsit a most érkezett Minhyuk, odasietett hozzám, kezeimet megfogva húzott fel ülőhelyzetbe. - Nagyon köszönöm Hoseok, hogy szóltál. Ha nem gond, bemehetnénk a fürdőbe? - karolta át derekamat, vele együtt álltam fel, de már eléggé fel volt kavarodva a gyomrom.

- Menjetek csak - bólintott összefont karokkal ácsorogva még mindig tisztes távolságban a szerelmétől. Hát... Ez elég kínos.

Annyira kimerültnek éreztem magam, hogy még a szemeimet sem tudtam nyitva tartani, amíg bizonytalan léptekkel követtem Minhyukot a félhomályos szobából a világos fürdőszobáig. A következő pillanatban már jéghideg vízzel mosta az arcomat a mosdókagylónál, én pedig alig álltam a lábaimon.

- Szégyen... - morgott halkan, miközben igyekezett azért segíteni rajtam, hogy jobb legyen a közérzetem. - Megiszol két koktélt és már mások szobájába kell utánad jönnöm? - szidott meg egy kicsit, amire lesütöttem szemeimet. Hát én sem voltam rá büszke... Pedig éppen nem történt semmi.

- Ne haragudj... Nem történt semmi, csak kereste a zsebeimben a belépőkártyánkat... Meg látod, hogy nem vagyok jól - kezdtem magyarázkodni, miközben egy puha törölközővel szárítgattam arcomat, nagy, bocsánatkérő szemekkel pislogtam rá.

Néhány másodpercig így szemeztünk, de aztán hirtelen vont a karjaiba, szorosan ölelt, nyomott egy puszit a vállgödrömbe. Nem igazán értettem ezt a hirtelen váltást, de... Most nagyon jól esett ez a kis támogatás. Csendesen öleltük egymást, majd elhajolva vette arcomat tenyerei közé.

- Úgy aggódtam, hogy bajod esett. Szólnom kellett Hoseoknak, hogy segítsen megkeresni, ő is éppen egyedül maradt. Így most már tudjuk, hogy miért... - nevetett halkan, kínjában, majd képes volt a tenyeréből megitatni hűs vízzel, ami egészen nyugtatóan hatott a gyomromnak.

- Valamit mondani szeretnék, mielőtt visszamegyünk - ragadtam meg csuklóját, amikor már ki akarta nyitni az ajtót, bátorságot vettem magamon. Nem gondoltam át annyira ezt a tervet, például a lehetséges következményeket sem vettem sorba, csak... Könnyíteni akartam a lelkemen.

- Valami baj van? - szűkítette össze szemeit, a mosdókagylónak dőlve méregetett szemeivel.

- Hát... Csak... - kezdtem volna bele, de ahogy egy pillanatra elhallgattam, amíg összeszedtem a gondolataimat, behallatszott a fiúk párbeszéde a szobából.