Another Him • (Monsta X ff.) 18+

3. Rész (18+)

A két jókiállású férfi izmos testén megcsillantak a reggeli Nap sugarai, ahogy jókedvűen beszélgetve sétáltak le a lépcsőn. Az egyikőjük tökéletes arányokkal rendelkezett, magasabb volt, gyönyörű, barnás bőre és fekete haja különböztette meg a másiktól. Az alacsonyabb srác kevésbé volt napbarnított, egy pillantás alatt meg lehetett állapítani, hogy komoly szinten edz, ő barna színű tincsei közé vezette ujjait, miután felületesen áttörölte pálmafás törölközőjével. Észre sem vettem, de teljesen gátlástalanul követtem őket szemeimmel, talán csak annyi volt az oka, hogy még sosem láttam ilyen tökéletes külsőt. Ráadásul rögtön ketten voltak. A jóképű idegenek pont egy olyan napozóágyra pakolták le holmijaikat, hogy akadálytalanul rájuk láttam.

- Még a kávé is jobban esik itt - nevetett halkan Minhyuk, miközben le sem vette rólam a szemeit. Csak ezzel az volt a baj, hogy én nem őt néztem, hanem a mögötte lévő félistent. Komolyan. A magasabb férfi olyan volt, mint egy görög szobor.

- Én is így vagyok ezzel - válaszoltam valami érdektelen dolgot, majd megerőltettem magam, hogy visszatérjek a valóságba. Megkavargattam a csésze alján lévő utolsó néhány kortyot, aztán rámosolyogtam a velem szemben ülőre.

- Egyébként tudom, hogy haragudtál azért, amit az este mondtam. Még mindig morcos vagy? - fogta meg kezemet az asztalon, de... Kár volt emlékeztetnie rá.

- Most sem kell rám nézned, ha ennyire kiábrándító vagyok - vontam vállat kissé passzív-agresszív szavaim után, fejemet is oldalra fordítottam.

- Szóval igen... - sóhajtott fel, majd csak halkan elnevette magát - Nem baj. Egyéni probléma, ha most ezért csúnyának gondolod magad - szemtelenkedett tovább egy vigyorral az arcán, de közben össze is fonta ujjainkat.

Nem is tudtam erre mit mondani, felszusszanva fojtottam vissza véleményemet, majd ahogy elcsendesedtünk, automatikusan visszaszegeződött tekintetem az úriemberekre. Komolyan... Mintha az úszónadrágjaikat is rájuk szabták volna. Kicsit ábrándossá válhatott a tekintetem - bármiféle különösebb ok nélkül -, egészen addig, amíg a fekete hajú pasi fel nem tápászkodott a napozóágyról, beszélt pár szót barátjával, majd elindult a hotel főépülete felé.

- Mindjárt visszajövök, csak le kell hoznom a kamerámat - kezdtem neki mondanivalómnak kissé bizonytalanul, de aztán sietve húztam el kezemet Minhyuk érintéséből, és mielőtt bármit mondhatott volna, én is elindultam abba az irányba.

Ezekben a pillanatokban azt éreztem, hogy elment az eszem, de... Valami arra késztetett, hogy utána menjek. Az ösztönök talán? Nem is tudom. Égő arccal, az izgulástól ökölbe szorított kezekkel lépkedtem a bizonyos férfi mögött tisztes távolságban, de... Nem a szállodába ment be, hanem egy másik bár bejárata felé fordult le. Alaposan körbepillantottam, miután meggyőződtem róla, hogy a párom nem lát rám innen, én is lefordultam a kikövezett mellékútra. Ez a bár egészen tradicionális hawaii-i hangulatot keltett, üvegajtaján keresztül pont láttam még, hogy a vonzó idegen a mosdóajtó mögött tűnt el. Egy másodpercre elbizonytalanodtam, de aztán egy mély lélegzetvétel után elsétáltam a pultig, ahol egyébként most senki sem volt. Szerencsére, mivel így senki sem láthatta, hogy hogyan küzdöttem fel magamat a magas bárszékre. Éppen sikerrel jártam, amikor előjött egy mixer, itallappal kínált. Nem akartam annyira feltűnően sokáig távol lenni, egy porcikám sem kívánt most semmilyen italt sem, de rendeltem egy pohár mojitót. A lábaim lóbálásával igyekeztem enyhíteni az idegességemet, amíg várakoztam a hideg innivaló elkészülésére, de hamarosan lépteket hallottam a mellékhelyiségek irányából. Óvatosan pillantottam félre, szégyenlősen sütöttem le szemeimet, ahogy megláttam férfias árnyékát. Éppen a pult felé tartott.