Another Him • (Monsta X ff.) 18+

9. Rész (18+) Befejező rész

Minhyuk szavaira akaratom ellenére is összerezdültem egy kicsit, miközben fájdalmat éreztem a mellkasomban. Féltem a válaszától. Féltem, hiába tudtam, hogy csak két lehetőség van, vagy együtt maradunk, vagy külön válnak az útjaink. Mégis azt éreztem, ahogy gyöngyszemeibe néztem, hogy fogalmam sincs, mi járhat a fejében, ez rémített meg annyira. Vagy inkább az, hogy nem akartam sírni látni...

- Nos? - szipogtam fel egy kicsit az orromat megtörölve, erre szavak nélkül lépkedett oda hozzám, egészen hozzányomott a korláthoz, úgy ölelt át, arcát nyakamba temette.

- Sajnálom, hogy annyiszor megbántottalak, még ha nem is volt szándékos. Tudod, amikor azt mondtam, hogy kiábrándító a látványod, meg ilyesmik... Én azokat sosem gondoltam komolyan. Az utóbbi időben pedig nem is tűnt fel, hogy már nem válaszolsz vissza, hanem csak szomorúan lesütöd a szemeidet - szorongatott meg még jobban, véleményem szerint azon volt, hogy kiszorítson belőlem minden szuszt.

- Én is azt hittem, hogy már megszoktam, de az utóbbi hetekben nagyon vágytam arra, hogy kimutasd az érzéseidet, szavakkal, tettekkel. Mert nekem szó szerint folyton hiányoztál, hiába voltál mellettem. Néhány dologba beleegyeztem, mint a külön alvás, de nem mertem mondani neked, hogy már változtatni szeretnék - csúsztattam tenyereimet hátára, hogy viszonozhassam ölelését, államat pedig vállán támasztottam meg. Sajgott a szívem, mert ez a beszélgetés csak még jobban összezavart... Mintha éppen azon lettünk volna, hogy kijavítsuk a hibáinkat...

- Bocsánatot kérek, amiért nem tudtalak boldoggá tenni. Szerinted... Lehetünk barátok, ha... Vége? - sóhajtott fel, bizonyára nehezére esett kimondani.

- Ez nem kérdés - szorítottam össze szemeimet a felgyülemlő könnycseppek eloszlatásának érdekében - Nem hagynám, hogy máshogy legyen. Eddig öt éven keresztül megvoltunk, aztán a kapcsoltunk sem különbözött sok mindenben - mosolyodtam el keserűen, miközben cirógatni kezdtem hátacskáját.

- Igazad van. És később, ha úgy alakulnak a dolgok... Újra is kezdhetjük. Nem voltunk mi olyan rossz páros, nem igaz? - nevetett halkan, de hangja teli volt fájdalommal. Amikor elhajolt nyakamtól, akkor láttam csak igazán, hogy mennyire könnyáztatta volt az arca.

- Csak egy fokkal volt jobb a lehető legrosszabbtól - kuncogtam én is könnyfátyolos szemekkel, letörölve Minhyuk pofiját - Akkor... Hoseokkal tervezed a jövőt? - kérdeztem rá óvatosan, oldalra billentett fejjel, miközben újra átöleltem.

- Hát... Mellette olyan más. Mintha megújultam volna. Nem akarlak ezzel megbántani, de... Úgy érzem, hogy benne megtaláltam a másik felem - sütötte le szemeit bűntudatosan, miközben a hozzám préselődött mellkasa miatt éreztem, hogy mennyire hevesen kezdett dobogni a szíve, ahogy ezt kimondta.

- Tényleg örülök ennek. Szívből kívánom, hogy legyetek boldogok - bújtam oda vállához, de talán egy ici-picit megremegett a hangom.

- Te mit éreztél, amikor Hyunwooval töltötted az éjszakát? - kérdezte halkan, minden bizonnyal a saját lelkét is nyugtatni akarta, ha esetleg én is hasonlóan vélekedem róla. Viszont az én esetemben ez nem volt ilyen egyszerű...

- Lehet, hogy külső személelőként azt gondolod, hogy ő így vélekedik rólam, ahogy te Hoseokról, ha ilyen könnyedén kimondta, hogy ne folytassák a kapcsolatot, de... Hyunwoo el akarta jegyezni őt. Biztosan tiszták felé az érzelmei, én pedig nem akarok ebbe belerondítani - szusszantam egy nagyot, Minhyuk testbeszédéből arra következtettem, hogy mondhatni lesokkolódott az információ hallatán.

- Komolyan? - emelte fel fejét, hogy tágra nyílt szemeivel rám nézhessen - Most... Sajnálom őt, amiért így alakult, de... Szerintem nincs miért aggódnod. Hallottam ám, hogy mit súgott a füledbe szeretkezés után - bújt is vissza vállgödrömhöz, szavaira pedig fülig vörösödtem.