Hold on to happiness

e g y

〜 Hold on to happines 〜

Nagypapa és nagymama ragyogó mosollyal az arcukon vártak rám a vonatállomáson, amikor megérkeztem a vidéki városba, mely mentén egy tóparti faluban éltek. Ritkán láttam őket, főleg mióta középiskolába jártam, valahogy inkább a barátaimmal jártam a várost, minthogy itt egyedül a tópartot. De most muszáj volt idejönnöm, otthagyni a megszokott, gyors életem, és két hónapot itt tölteni. Amit annyira nem is bántam, hiszen imádtam a nagyszüleimet, de pocsék volt letenni a telefont az előző állomásnál, elköszönve a barátaimtól, úgy hogy csak akkor tudok velük beszélni, ha éppen van rá lehetőségem. Szerencsémre a nyár utolsó hetét itt tölti velem a legjobb barátom Art, mindazonáltal a többi barátomat sajnos nem láthatom szeptemberig. De nem veszekedtem apáékkal, nem panaszkodtam, hogy a faluban csak a boltnál van internet, papáéknál pedig a tv öt adón kívül semmit se fogott. Tudtam, anyának és apának ez milyen nehéz időszak, és azt, hogy magányra van szükségük, teljesen megértettem, így minden vita nélkül összepakoltam, felszálltam a vonatra, most pedig le.

Mamu hangosan felkiáltott, amikor meglátott és korához képest már fürgén ugrott is megölelni, papa alig bírt utána kapni és óva inteni, hiszen a csípője, ha kimegy, ő aztán nem fogja cipelni! Kapott is egyet a vállára ezért a megjegyzésért, amit nevetve tűrt, majd felkapott és megpörgetett a levegőben, amit nem bírtam ki nevetés, mamu pedig egy megrovó 'te barom' megjegyzés nélkül, mert ha ő nem ugrálhat, akkor papa nem emelhet. De egyikőjüket sem érdekelte nagyon a megrovás, örültek nekem, én meg nekik!

- Jaj milyen nagylány lettél Josie! Milyen csinos, kész felnőtt - mondta papa, amikor letett és jobban megnézett közelről.

- Ugyan, papa, még csak tizenhét vagyok.

- Mamu ilyenkor már asszonyként járt a piacra!

- Oh ne is mond, Papa. Oh de rég is volt az - vette át a nagy utazó táskám Mamu, azzal a nosztalgikus arckifejezéssel, ami mindig jelen van, ha a régi időkről kezdenek beszélni. - Mesélj Josie, drágám, milyen volt az út? Ugye nem volt túl fárasztó?

- Hát, igazából abból a négy könyvből, amit magammal hoztam, egyet el is olvastam - meséltem nevetve.

Egyszerűen nem bírtam ki nevetés nélkül velük, olyan rég láttuk egymást, és csak nevettünk és nevettünk egész úton a házuk felé. Hol ők meséltek valamit az itteni dolgokról, a faluról, a szomszéd Ezra bácsiról és Lily néniről , hol én a suliról, a barátaimról és a tanulmányaimról, mert az otthoni témát szigorúan kerültük. Tudtam, nekik is mennyire kényes téma ez, hiszen annó ők mutatták be egymásnak anyát és apát, s azt hitték ez örök életű lesz, mint az ő szerelmük. De nem tehettek arról, hogy a szerelem múlandó, s nem mindenkinek való.

〜 hellobello

Úgy döntöttem, megosztom ezt, ami igazából novella lenne, de végül ilyen rövid részekre osztottam ╮(─▽─)╭

Nem fűznék nagyon ide semmit, de ja, nem tudtam abba hagyni az írást ez alkalommal sem ಥ_ಥ