Hold on to happiness

t i z e n n é g y

〜 Hold on to happiness 〜

Art volt a legjobb barátom, általános óta, és hiába kerültünk más középsuliba, a kapcsolatunk ugyanolyan szoros maradt. Ezért csoda, hogy a nyáron még nem találkoztunk. De most egy hetet fog itt tölteni! Az utolsó hetet a nyárból. Már a kocsiban ültünk hazafele, a vonatállomást magunk mögött tudva, egymás szavába vágva meséltünk a külön töltött időről, amikor papa egy pillanatra hátra nézett, és megkérdezte, meséltem Artnak Kittyről? Én hirtelen zavarba jöttem, és mélyen elpirultam, Art pedig büszkén kihúzta magát, és csak annyit mondott, "állandóan róla beszél, totál bele van esve". Én már éppen készültem pánikot kapni, amikor Mamu nevetve felelte erre azt, hogy a Kittyvel mi nagyon szerelmesek vagyunk. Magamban bosszankodtam az út további részében, miközben azt hallgattam, ahogy Kittyről és rólam beszélgetnek.

Mindannyian tudták, hogy engem a lányok is érdekelnek, a nagyszüleim telefonon ott voltak, amikor anyáéknak bevallottam. Arthur meg persze, hogy tudott róla, ő személyesen ismerte akkor már Jacqueline-t, sőt, közös délutánokra is eljártunk. Mamuék meglepően hamar elfogadták, már a telefonban ott mondogatták a dolgaikat, semmi bajuk sem volt vele, inkább örültek, hogy őszintén bevallottam ezt. Apa a szülei magyarázására tért észhez, és letéve a telefont, azonnal megölelt, és azt súgta nekem, hogy ezzel nincs semmi baj, örül nekem. Anyának három napba telt elfogadnia, de utána neki se volt különösen nagy baja ezzel. De Art ott volt, és teljes mellszélességgel támogatott. Így lettek cinkosok papáékkal. Találkoztak már párszor, volt hogy ő is velünk jött nyaralni ide, s amikor telefonon beszélgettem velük, elkérte, hadd beszéljen papával erről, meg arról, Mamuval meg amazról. Így nyugodt szívvel pletykáltak most is.

Amikor haza értünk, papa morogva mesélte neki, hogy csak miatta lett behozva a másik ágy is, amit a nyár elején, már kivitt a garázsba, miattam. Dante azonnal letámadta, így őt piszkálva köszönte meg a fáradozását, majd a kutyával együtt bezárkóztunk a szobába. Elindítottam a Boney M lemezem, leültünk a földre, és engedtem, kikérdezzen Kittyről.
Milyen magas? Akkor most barna a haja, vagy fekete? Milyen amikor nevet? Hol voltunk? Minden nap találkozunk? A családja már ismer? Stb stb. Csak úgy dőltek belőle a kérdések, miközben a legtöbb dolgot már tudta.

- Szóval megcsókoltad tegnap előtt - jelentette ki a hosszas kérdezgetés után. Én akkor álltam fel a B oldalra váltani a lemezt, így csak bólintottam.

- Azóta volt valami?

- Ja, még egyszer megcsókoltam.

- És az mikor volt?

- Tegnap. Dantét sétáltattuk a parton - erre Dante felpattant és ugatott egyet. - Nyugi baba, nem megyünk sétálni - simogattam meg, majd visszaültem a földre.

- Szóval ti most jártok.

- Nem mondanám azt.

- Miért nem?

- Nem tudom, nem mondtuk ki konkrétan, hogy járunk.

- De kavartok.

- Most nyáron, ja, valami olyasmit csinálunk.

- Mi? Akkor ez csak egy nyári szerelem?

- Jaj Art, nem tudom! - álltam fel hirtelen, amit Dante egy ugatással jutalmazott. - Nem akarom, hogy az legyen! De muszáj lesz, mert hogy a távkapcsolat.. a távkapcsolat.. az olyan lehetetlen dolognak tűnik - zuttyantam vissza csalódottan.

- Buta vagy.

- Tudom.

Oh hát persze, hogy tudom, hiszen két hónap alatt olyan szerelmes lettem, hogy már most borzalmas belegondolni, milyen lesz szeptembertől, amikor több száz kilométer lesz közöttünk. De ha Kittyre gondolok, nem tudom elképzelni úgy, hogy nem vagyok ott én is mellette.
Szóval ezen a héten, ami maradt nekünk, megpróbálom eldönteni, mit is akarok, és tudom, Art segíteni fog mindenben.