Hold on to happiness

h é t

〜 Hold on to happiness 〜

A kertben voltunk, a paradicsomot gyomláltuk, Mamu a teraszon ült és a szomszéd Lily nénivel beszélgetett, miközben az ebédhez hámozott krumplit, papa pedig a műhelyben dolgozott. Éppen a Bud Spencer filmekről beszélgettünk, amikor hirtelen elhallgatott és azt kérte, meséljek Jacqueline-ról. Döbbenten néztem fel rá, még a kis kapát is letettem a kezemből és szájtátva néztem Kittyre, aki azonban ártatlanul pislogott rám. Tisztán emlékszem, hogy egy este, amikor csak kint sétáltunk a parton és éppen Artról meséltem neki, azt kérdezte, hogy az a lány az irodalom szakkörről, az olyan barátnőm volt? Akkor zavarban voltam, és kissé dadogva vallottam be, hogy miatta jöttem rá, nem egészen a fiúkhoz vonzódom, de gyorsan témát is váltottam, és kértem ne beszéljünk róla, mert kínosan érint a dolog. Hát persze, hogy kínosan, amikor már két hónapja jártunk, és megláttam egy végzős sráccal a könyvtárban.
Kitty akkor megértő volt, engedte, had tereljem a témát, azért is lepett meg most annyira.

- Nem tudom, mit mesélhetnék róla..

- Szeretted? Szerelmes voltál belé?

- Hát nem tudom… Én nem nagyon hiszek a szerelemben, abban, amit olvas az ember meg ilyesmi.. De jól éreztem magam vele, és bántott a dolog.

- Most már nem bánt? Túl vagy rajta?

- Most már - válaszoltam neki mosolyogva, utána visszafordultam a paradicsomokhoz. Hallottam, ahogy hangosabban vett levegőt, majd egy kis idő után ő is újra nekiállt a sárga paradicsomok gyomlálásának.