Hold on to happiness

t i z e n ö t

〜 Hold on to happiness 〜

A világ legfájdalmasabb dolga, az az, hogy láttam Kittyt sírni. És akkor ott, a vonatállomáson azt kívántam soha többé nem is akarom így látni. Mindenki ott volt, ami elsőnek meglepett, utána el akartam sírni magam. Hiszen én csak azt hittem négyen leszünk csak az állomáson, Artnál és nálam a nagy csomagok, papáék pedig szipogva köszönnek el, ehelyett búcsúzott tőlünk még Kitty, Lucy és Seamus, és még Meredith bácsi is, aki megígértette velem, hogy jövőre is jövök, akkor pedig a kis barátomnak is mesél valamit.
Csodás nyarat tudhatok magam mögött, csodás hetet Arttal, csodás két hónapot Kittyvel. Aki most könnyes szemekkel, de mosolyogva fogta a kezem és halkan kérdezte, hogy akkor mi lesz ezután?

- Hívlak, ha unatkozom, ha vágyok a társaságodra, ha hiányzol, ha eszembe jutsz, ha egyedül érzem magam, ha a nyáron megélt pillanatok megtámadnak. Hívlak Kitty.

Ő pedig sírva ölelt meg s ígérte, ott lesz, mindig ott lesz és felveszi a telefont, csak hogy halljon, nekem ennyi éppen elég volt. Tudtam, hogy nehéz lesz az elválás, de az, hogy megígérte, felveszi azt a nyomi telefont, biztosítékot jelentett nekem, nem felejt el olyan könnyen, és hiányozni fogok neki. És habár fájó szívvel köszöntem el Kittytől, és mindenki mástól, Arttal mosolyogva szálltunk fel a vonatra, csak és kizárólag a nyárra gondolva, a szép emlékekre.
Gyönyörű nyaram volt, és Kitty tette azzá.

〜 The end