dinamit

6. fejezet - A pláza és a láma

Ahogy a tükörképemet néztem, az jutott eszembe, hogy kihagyom az irodalomórát. Nem szokásom lógni, de egyszerűen túl fáradt voltam Ms. Tökély szánakozó pillantásaihoz, ahogy próbálja belőlem kiszedni, hogy mi is történt.

Még a végén elsírom magam, és ahhoz egyáltalán nem volt hangulatom.

Ez az egyetlen, ami maradt nekem, hogy nem sírok azok előtt, akik bántanak. Nem látnak sírni, sosem. És ebből nem engedek.

Szóval lenéztem a kezemben ficegő pulcsimra, így nem mehetek a könyvtárba. Sóhajtottam egy nagyot, és elindultam a hátsó lépcső felé, egyenesen fel a tetőre.

A könyvtár előtt, két éve tavasszal még ide jártam.

A hátamat megtámasztottam a téglafalnak, aranyfényben sütötte az arcomat a nap. Az október a kedvenc hónapom, mosolyodtam el, ahogy a fény megmelegítette az arcomat. Előkapartam a mobilomat a zsebemből, az ébresztőt beállítottam 8:45-re és hagytam, hogy álomtalanul, csendben átaludjam az irodalom órát.

**

Miután felkeltett az ébresztő, nyújtózkodtam egyet. Matek következett. Visszamentem a szekrényemhez, kiszedtem a beadandókat, és elindultam a 224-es terem irányába.

Levetettem magamat az első sorba, a kezeimet a padon összekulcsoltam és ráfeküdtem az asztalra.

- Neked meg miért vizes a hajad, Minski? - vágódott be mellém Zane.

Majdnem megint elnyomott az álom, még volt 5 percem, amíg Dr. Kelly beront az ajtón. Kinéztem az ablakon.

- Megmostam - motyogtam.

- Minek?

Feltápászkodtam a padból, aztán Zane-re néztem. Rántottam egy picit a vállaimon.

- Nem volt jó ötlet reggel együtt jönni, a csajok egy része azt hiszi, hogy bedrogoztalak, te eltiportad a liliomomat és tinianya lettem - magyaráztam, kicsit oldalra hajtva a fejemet. - És tudod, a lányok tudnak ám gonoszak lenni. Szóval rám öntöttek egy pohár tejet, hogy szokjam az ejakulációt az arcomon.

Mindezt egyenhangon, oldalra fordítva a fejemet, pislogás nélkül hadartam el.

Coleman csak a béna baseball sapkája alól nézett rám. Kicsit furán, üveges tekintettel, amiért nem hibáztattam, mindketten alig aludtunk, iszonyat fáradtak voltunk és neki tegnap még ütögetős is volt az estéje.

Aztán csak annyit kérdezett: - Milyen lányok?

Mire legyintettem.

És ekkor Dr. Kelly akcióhősöket megszégyenítő módon robbant be az ajtón, a példáinkat olyan lendülettel szedte be, hogy még a vizes hajam is érezte a huzatot körülötte.

***

Annieval csütörtök délután mentünk végül plázázni. A bejáratnál találkoztunk.