dinamit

4. fejezet - Boxmeccs

Az hamar leesett, hogy Zane és Gloria nem kompatibilisek egymással. Kellett egy alternatíva.

Már egy hete méregették egymást olyan szemekkel, mint aki bármelyik pillanatban elnyiszálná a másik torkát.

- Ez nem fog menni - mondtam ki végül az igazságot. Épp a szekrényeink felé sétáltunk folyosón, miután kivégeztünk számszerűen 42 feladatot. Dr. Kelly tuti, hogy nem ember.

- Pedig jól haladtunk a példákkal.

- A könyvtár - magyaráztam. - A könyvtárban nem fog menni a tanulás. Gloria ki fog tiltani minket előbb-utóbb.

Zane nem nagyon kommentálta a dolgot, aztán a szekrényeinkhez értünk és elváltak útjaink. 

Ezóta egy hét telt el, és én bevallom, már kezdtem is elfelejteni a dolgot, belül imádkoztam, hogy Zane mintapéldányává váljon a könyvmolyoknak. Gyertyát is gyújtottam meg minden.

Azonban a következő héten minden megváltozott.

Zane közölte, hogy nem lesz ideje szerdáig, a harmadik feladatköteg beadásáig.

Matek után voltunk, épp pakoltam össze a cuccaimat.

- Ok, befejezem egyedül - válaszoltam, behúztam a cipzárt a táskámon. 

Ez jó hír volt számomra. Eggyel kevesebb lehetőség a könyvtári vérfürdőre. Már láttam a szalagcímeket. "A mindig higgadt könyvtárosnő leharapta az ifjú futball tehetség szempilláját."

- Nem - mondta ki ellentmondást nem tűrően. Furcsa élmény volt.

- Nem? - Felhúztam a szemöldököm. - Akkor hogy akarod ezt megoldani, Coleman? Időt fakasztasz?

Csak rántott egyet a vállán.

- Mit csinálsz kedd este?

Alszom? Sorozatot nézek, olvasok? Tanulok?

Zane-t nem igazán érdekelhette a válaszom, mert szünet nélkül folytatta.

- Érted megyek 8-ra.

Hogy mi van?

- Este 8-ra?

- Igen. - Úgy nézett rám, mint egy retardáltra.

Az nem jó, nem engednek ki a szüleim este 9 után, csak ha bedobom a szokásos hazugságot, de akkor nem mehetek haza másnap estig.

Sóhajtottam egyet, mindegy.

- Ok. - Beletörődve lekörmöltem neki a helyi CVS címét.