dinamit

3. fejezet - Minski

- Megvannak a csoportok? - nézett körbe Dr. Kelly. - Körbeadok egy lapot, erre kérem a neveket. - Elindult felénk. - Zane- biccentett a srácnak, aztán levágott elénk egy papírlapot.

Aki, mintha mi sem lenne természetesebb, elkezdte leírni... a nevem... Paxton.

Majd kérdőn rám nézett.

Oh.

- Kaminski.

- Lengyel - tettem hozzá, majd kivettem a tollat a kezéből és lekörmöltem a nevünket a papírra.

Paxton Kaminski. Zane Coleman.

- Nem mész vissza a helyedre? - kérdeztem, ahogy továbbadtuk a papírt.

- Nem, mint mondtam, hagyom Luke-ot kibontakozni. - Azzal küldött felém egy olyan mosolyt, egy olyan sokat sejtetőt. Tudjátok, amitől teherbe esnek a tinilányok.

Értetlenül bámultam rá vissza. Szerencsémre, Dr. Kelly nem szarozott, tíz másodpercen belül olyan vehemenciával kezdte el az anyagot, hogy azt hittem, nem kapok levegőt. Óra végére szó szerint fájtak az ujjaim. Éljenek a trigonometrikus függvények.

Zane viszonylag csöndes volt mellettem, néha beleszólt az órába, de semmi vérlázító. Szinte normálisnak látszott.

Az utolsó öt percben még Dr. Kelly elhadarta a teendőket: - Az első feladatsort fogják fel úgy, mint egy színes, pompás ajándékot, egy kis bevezetés, bemelegítés, a határideje következő hét hétfő, este 6, pontban. Pontban. Késés nincs.

Majd rántott egyet a vállán és kiviharzott a teremből még mielőtt bárki bármit kérdezhetett volna. Csak a huzat maradt utána. Ennyit a kérdésekről...

Adios amigos.

Szuper, egy hét, az teljesen rendben van.

- Hé, hova mész? - kapott utánam Zane, ahogy felkeltem volna a székemből.

Értetlenül bámultam vissza rá: - Mit szeretnél?

- Talán megbeszélni, hogy mikor dolgozunk a projekten?

- Hogy érted, hogy mikor dolgozunk a projekten? - Összeszűkültek a szemeim. - Nem azért választottál engem, hogy majd megcsinálom kettőnk helyett az egészet?

Hiszen neki is edzései vannak, futball, az állítólagos boxmeccsek, a nyáltócsát hagyó csajok, a feltörlés utánuk...

- Nem, nem akarom ellógni ezt az egészet.

Végignéztem rajta, vagy háromszor, és amikor láttam rajta, hogy nem viccel, kezdtem elhinni...