Vágyak viharában

4.

Louis Tomlinson

Amikor megfordult megláttam, hogy ki is ő. Nem volt más mint Louis Tomlinson Lucke cuki unokaöccse. Már régebben is cukinak tartottam. De ez csak amolyan cukiság volt mikor egy idősebb cukinak tart egy kisebbet. Oda léptünk hát Louival a verekedő Luckehoz és Michaelhez és megpróbáltuk szétszedni őket ami aztán sikerült is. Egy percig csak rémülten bánultuk egymás mind a négyen majd megszólaltam.
-MI A FRANC VOLT EZ!? Nyugodjatok már le mind légyszíves! Nem értem mire jó ez hogy így marjátok egymást. De legyen elég ebből most már. Na mindenki lenyugodott? - semmi válasz.
-Azt kérdeztem mindenki lenyugodott?
-Igen. - jött a hangos és egybehangzó válasz mindenkitől.
-Jó akkor menjen mindenki a dolgára végre. Nekem is mennem kell. - de mielőtt otthagytam volna őket még egyszer visszapillantottam Louira aki még mindig ilyedten állt ott és megsem tudott szólalni. Amint haza értem amilyen gyorsan csak lehetett próbáltam végezni a leckéimmel, de ez nem volt egyszerű mert folyton csak arra tudtam gondolni ami történt. Mert hát én is eléggé megilyedtem hiába ismerem pisis korom óta ezt a két bandát. Majd amint végeztem a leckéimmel írtam Emmának hogy valamit mesélnem kell szóval siessen. Majd meg is érkezett.
-Na mesélj már mi volt?
-Szóval az történt hogy... - és elmesélem neki mindent ami történt. Nem hitt a fülének.
-Hallod megkéne próbálod haverkodni Louisal lehet hogy nem érzi jól magát az uncsitesójáékkal. Amit meg is tudok érteni.
-Igazad lehet annyira rémült volt. Lehet tényleg nem érzi jól magát velük.  - majd beszélgettünk még, de már késő este lett így Emma haza ment én pedig lefeküdtem aludni. Azonban nem valami sokat sikerült aludnom így másnap alíg bírtam ébren a suliban. Amikor csak lehetett loptam egy kis időt hogy pihenhessek.
-Látom a történtek eléggé megviselnek téged Harry. - mondta aggódva Emm.
-Nem de hogy is nem lesz semmi baj. 🥴 Mondtam egy kicsit kótyagosan hiszen továbbra is nagyon fáradt voltam. Nagy nehezen végig szenvedtem a napot majd haza mentem, lefürödtem, beállítottam egy ébresztőt, és elaludtam. Másnap ismét mentem a suliba.
-Szia Harry! - köszönt rám Michael.
-Szia!
-Már beszélni akartam veled. Úgye nem érintett téged rosszul ami a múltkor történt. Tudom hogy te nem úgy vagy vagány srác mint mi. Csak ezért gondoltam megkérdezni.
-Ez kedves tőled Michael. Nem nyugodj meg nincs semmi baj. Jól vagyok. Azonban Louis szerintem kicsit sokkot kaphatott. Ugyanis nagyon rémültnek láttam.
-Hát én nem tudom tesó én nem láttam semmit.
-Úgy gondoltam megkeresem és kicsit együtt lógok vele. Valószínü amúgy sincs túl nagy kedve az uncsitesójához a történtek után.
-Ebben lehet valami. Ez jó ötlet Styles. Tedd ezt.
-Redben. Viszont most sietek órára.
-Persze, persze menj csak. - majd ezzel otthagytam. Nagyon fúrcsa volt nekem hogy ennyire érdekelte mi van velem. Lehet régen is ilyen volt mikor együtt bandáztunk, de az már rég volt. Már megfakultak az emlékeim. Majd a teremben egyből odaültem Emma mellé és elkezdtem neki mesélni a történteket.
-Jó reggelt Emm! Nem fogod elhinni mi történt úgy 2 perce.
-Jó reggelt! Na mesélj.
-Nagyban redezkedek a szekrényemben amikor is odalépett hozzám Michael, és megkérdezte hogy jól vagyok-e a történtek ellenére. Persze azt feleltem, hogy igen. Hiszen nincs is semmi baj. Majd mondtam neki hogy együtt tervezek lógni valamikor Louisal majd erre azt mondta ez jó ötlet. Szerinted ezt mire véljem? Miért ilyen törődő?
-Harry Michael mindig is ilyen volt a banda tagokkal. Nem emlékszel?
-Ja lehet. Az már régen volt amikor mi nagyon együtt lógtunk. Nem nagyon emlékszem már hogy milyen is volt.
-Na jól van Harry. - majd elkezdődött az óra. Lement a nap. Épp most csuktam be magam mögött a bejáratiajtót. Lehuppantam a kanapéra és azon gondolkodtam, hogy hogyan hívjam el úgy talizni Louist hogy el is jöjjön. De nem jutott semmi jó ötlet az eszembe. Majd inkább fogtam magam és felmentem a szobámba tanulni. Amikor végeztem a tanulással. Azonnal áthívtam Emmát. Nagyon hamar át is ért.
-Szia na mondjad. Mi történt?
-Jajj semmi csak egész délután azon agyalok, hogy mivel hívjam el talizni Louist. Neked van valami jó ötleted?
-Hát figyel add magad, és próbáld meg megtudni, hogy vajon tényleg rosszban van-e Luckeal. És akkor szerintem minden simán fog menni.
-Redben. - tárcsáztam is és felhívtam. Gyorsan kihangosítottam a hívást.
-Halo? Louis Tomlinson.
-Szia Louis én vagyok az Harry, Harry Styles. Tudod ott voltam a múltkor Michaelékkel.
-Igen emlékszem rád. Pont úgy nem értetted mi történik mint én.
-Hát igen. Mi tagadás valóban így történt. De az lenne a kérdésem, hogy nem lenne kedved találkozni? Gondolom nem nagyon jöttök ki jól az uncsokatesóddal. Eléggé két különböző világnak tűntök nekem. Így külső szemmel.
-Hát igen most is épp nincs itthon egyedül vagyok. És éppen rá is érek. Redben legyen hol találkozzunk?
-Mondjuk pont abban a parkban ahol a múltkor is összefutottunk.
-Jó redben. 10 perc és ott vagyok.
-Redben én is indulok. - azzal letettük a telefont.
-Jajj Emm most mit csináljak.
-Indulj ahogy mondtad. Én is megyek majd holnap beszélünk. Remélem sikerrel jársz és feltudod egy kicsit vidítani.
-Remélem én is. - Párpercen belűl pedig már ott is voltunk a parkban. Éppen szép nap lemente volt. Felültünk mind a ketten egy pad háttámlájára. És elkezdtünk beszélgetni.
-Úgy láttam nem annyira élvezted azt a múltkor hogy az unokatesódékkal kellett lógnod.
-Nos hát igen. De ez nekem nagyon dúrva, és egyben jó érzés is hogy te ezt ilyen jól észre vetted és ez által tudok veled beszélni erről. Minden évben legalább 3x ha nem többször el kell jönnöm egy-egy hétre Luckehoz. Ez nekem mindig egyet jelent a halállal. Ugyanis köztudott tény hogy mi nem vagyunk jóban.
-Hát igen ez látszódik.
-Szóval mindig amikor jövök hozzá úgy vagyok vele hogy adok neki egy új esélyt és csatlakozom a bandájukhoz, de aztán mindig megbánom, mert nem érzem jól magamat köztük. És ugye a mostani alkalommal, még verekedés is lett. Amit még jobban utálok.
-Hidd el megértem én sem szeretek verekedni. Szájkaratéban viszont jónak tartom magamat.
-Én is így vagyok vele. 😄 - majd még beszélgettünk kicsit majd haza mentünk. Sajnáltam amit mesélt Louis és megindított. Nem gondoltam volna hogy ennyire rosszban vannak Luckeal. Majd másnap a suliban mindent elmeséltem Emmának.
-Na örülök hogy jóba lettetek.
-Hát igen én is jó fej srác. És nagyon sok mindenben hasonlítunk. - majd eltelt pár nap és újra felhívtam hogy találkozzunk, de Lucke anyukája vette fel a telefont és elmondta hogy Louis haza utazott. Majd aztán nem is kerestük egymást soha többet, mert úgy éreztem Louis nem gondolta komolyan amiket mondott és becsapott. Meg amúgy sem tudtam hogy hol lakik. Szóval teltek múltak az évek és már el is felejtettem ezt az egészet.

Ez lenne a 4. rész remélem tetszett. ☺️🖤