Ösztönök [Jakehoon]

Első fejezet

Jake szemszög:

Manapság ha valaki meghallja az árva omega kifejezést, sajnálat lesz úrrá az embereken. Mindenkinek egy védtelen, gyáva, szegény és naív személy jut eszébe. Valóban vannak ilyenek, nem tagadom. Mégis, hiszem, hogy én szülők nélküli omegaként szerencsésebb vagyok egyes társaimnál.

A történetet pusztán hírből ismerem, hiszen túl kicsi voltam, amikor ezek az események megtörténtek. Olyan három éves koromban érte támadás a falkámat. Apám, a Shim falka vezére közeli barátja volt a Park falkavezérnek. A harc teljesen hirtelen ért minket, az ellenfér fegyverek és harcképes farkasok tekintetében is nagy előnyben volt. Bár segítségül érkezett a Park falka, a szüleim tudták, hogy már mindhiába. Apám rábízott a Park falkavezérre, mondván neveljen fel, és védjen meg. Volt egy bátyám is, de ő még az erősítés megérkezése előtt áldozatul esett.

Így kerültem ide, ebbe a falkába. A nevelt szüleim a Park falka irányítói, azaz Seohee és Changhoon. Mindig is sajátjukként tekintettek rám, és sosem tettek különbséget közöttem, és a valódi gyerekeik között. Yeji egy alfa lány, aki tőlem öt évvel fiatalabb. Sunghoon és közöttem pedig mindössze pár hónap van. Én vagyok az idősebb, de nyilván ő az erősebb. Az őseik mind alfák voltak, így igaz vér csordogál az ereikben.

Sokféleképpen definiálhatnánk a legjobb barát kifejezést. Milyen is egy legjobb barát? Számomra az a személy, akinek bármit elmondhatunk, aki mellett önmagunkat adhatjuk, aki elfogad a legrosszabb oldalunkkal együtt is. Tudod, hogy szeret, és még ha ellenzi is egyes cselekedeteidet, ha tudja, hogy hibát követsz el, akkor is melletted áll. Képes bármilyen szerepet betölteni az életedben. Néha anyaként véd, máskor apaként ad tanácsot, néha civakodtok, mint a testvérek, ő a lelkitámaszod, a barátod, aki mindig, minden körülmények között szeret. És számomra pont ilyen Park Sunghoon.

Jelenleg épp egymás mellett fekszünk a fűben. Egyik kezét kitárva tartja, így fejem számára Hoonnie felkarja a párna. Amióta az eszemet tudom, Sunghoon és én mindent együtt csinálunk. Nincs tabu közöttünk, mások pedig még egy párnak is néznek minket. Pedig erről szó sincs. Tagadhatatlanul vonzó külsőre, a személyisége pedig még ennél is csodálatosabb, de egyszerűen nem működne. Bár nem tudnám elképzelni nélküle az életemet, a párkapcsolatot sem.

Őszintén, nem szeretnék magam mellé egy alfát sem. Changhoon mindig is igyekezett úgy nevelni engem, hogy egy alfa nélkül is tökéletesen helyt álljak az életben. Ő maga mondta, hogy az alfák többsége elég agresszív, és képtelen irányítani a saját farkasukat. Én pedig pont ettől félnék. Nem akarom, hogy bárki is terrorban tartson, mert mondjuk hozzá mertem szólni máshoz.

Szóval mellém egy békés béta kéne, ki meg tud védeni, és el is fogad úgy, ahogy vagyok. Ennél többet nem akarok. Bár, tagadhatatlanul vágyok egy olyan szerelemre, mely Jay és Jungwon között van. Jayről nem tudok sokat, hisz a megismerkedésünk első időszakában rendesen félt tőle a farkasom. De ha Jungwon közelébe van, akkor nem érzem ezt a rémisztő aurát, mely körbelengi őt. Wonnie pedig Hoon mellett a legjobb barátom, és suliban a kolis szobatársam. Alapból ott ismertem meg, és nagyon imádom a kissé lüke fejét. 

Semmi kedvem visszamenni az iskolába, pedig egy hét múlva muszáj lesz. Addig viszont kihasználok minden egyes itthon töltött időt.
- Nem fázol? - rángat ki gondolataim közül Hoon. Valóban nincs túl jó idő. A szél őrülten fúj, az ég pedig eléggé be van borulva. Nem akarok megázni, így azt hiszem ideje lesz hazaindulnunk. 
- Kicsit, de mehetünk - kelek fel. Talpra állva nyújtom kezem az alfa felé, ki azt elfogadva engedi, hogy felhúzzam őt a földről. 

Lassú tempóban indulok meg a falka lakott része felé. Hamar megérzem Hoon pulcsiját hátamon, melyet nyilván ő terített rám. 
- Mindig mondom, hogy öltözz melegebben - mosolyodik el, amit boldogan viszonzok. Való igaz. Sunghoon jobban odafigyel az egészségemre, mint én magam. 
- Köszönöm - bújok bele a kellemes illatú anyagba. Imádom a forrócsokis aromáját. Mindig meg tud nyugtatni vele, igazi áldás a számomra. Hirtelen dörög nagyot, ezt követően pedig szinte egyből zuhogni kezd az eső. Hoon megfogja kézfejemet, majd futni kezd a már jól ismert, régi faházunk irányába.