Bandi farkas és az erdő gonosz boszorkánya.
Történt egy reggelen, hogy nyuszika korábban ébredt fel, mint a többiek. Nyújtózkodott egyet és kiugrott az ágyából. Két ugrással az ablaknál termet, kinyitotta és kinézett rajta, hogy körbe nézzen kedves kis erdőjükben, és friss, tiszta levegőt szippantson be. Ám, döbbenten nézett előre, jobbra, balra, végül ismét a háza előtt álló szép, magas fenyőfára, mert egy dallam ütötte meg a fülét. Végül megpillantotta a szörnyű hangot kiadó hang forrását. Borcsa volt az, az erdő gonosz boszorkánya. Ott repdesett a seprűjén, és nem zavartatta magát. Bocsa megjelenése, annyira lekötötte a nyuszika figyelmét, hogy észre sem vette, milyen látványt nyújt a természet, mert a boszorkány mindig igyekezett elkerülni az erdő azon részét, ahol az állatkák laktak, így ők is kerülték az erdő azon részét, ahol Borcsa lakott, egy pici házban, amit egyszerűen csak; a boszorkány házának hívtak.
A boszorkány seprűjén ülve, így énekelt:
Én vagyok az, Borcsa, az erdő
Gonosz boszorkánya.
Egy tervvel ébredtem fel
Ma reggel, egy álom
Volt, s álmomban
A pálcámmal eltüntettem
Az erdő vidám színeit.
Nem marad más utánam,
Csak a sötétség.
Felvihogott és elügetett a seprűjével. Nyuszika felocsúdott a döbbenettől és kiugrott az ablakon, és mindig nem vette észre, Borcsa távozás után, milyen szomorú látványt az erdő. Az első ház, ami az útjába esett, a malacok háza volt. Jobb mancsával, hevesen verni kezdte az ajtót. A bent lakók felriadtak a nagy dörömbölésre. Töfi rohant ajtót nyitni. Elsőre, észre sem vette a nyuszit, hanem az erdő színei tűntek fel neki. Mert a színek egyszerűen nem voltak sehol. Felkiálltot, amitől nemcsak nyuszika ijedt meg, hanem a testvérei is. Kidugták ők is a fejüket az ajtón.
-Eltűntek a színek!- kiáltották egyszerre.
Nyuszika megfordult és neki most tűnt fel, hogy az erdő gyönyörű színei egyszerűen eltűntek.
-Ó! Ezt észre sem vettem, mert más elterelte a figyelmemet!
-Valamit tennünk kell!- kiáltott fel Röfi- el kell mennünk, meg kell keresnünk Jojót.
És ott hagyták a megdöbbent nyuszikát. Körbe rohanták az erdőt, de a tündért nem lelték sehol. Ellenben, a farkas házánál találták magukat. Bandi vígan fütyörészve söprögetett a háza környékén. Körbenéztek. E környéken a színek pompáztak.
Bandi meglátta a barátait és örömmel köszöntötte őket.
-Kedves, barátaim! Mi szél hozott erre titeket, ilyen korán reggel?
Nyuszika épp akkor ért oda, amikor elkezdték volna mondani, hogy keresik a tündért és valami szörnyű dolog történt az erdő másik végén.
-Majd én! –kiáltotta- az úgy volt, hogy reggel, jóval korábban keltem fel, mint ahogy szoktam és hangot hallottam. Kinéztem az ablakon. Valaki énekelt a házam közelébe. Borcsa volt az, az erdő gonosz boszorkány.
-Borcsa!- kiáltottak fel egyszerre.
-Úgy van! Borcsa! És nagy gonoszságot tett az erdő egy részével.
-Ugyan mit? –kérdezte, Bandi.
Nagy izgalommal mind a négyen, egymás szavába vágva mesélték el a történteket, Bandi hüledezve hallgatta, majd körbetekintett.
