Téged kerestelek már rég,
Itt állsz előttem, de félek
Megszólítani téged.
Téged kerestelek már rég,
Mert te vagy az, ki kedvesen
Szól hozzám, megölel, vagy
Kérésre egyszerűen hoz
Számomra valamit.
Téged kerestelek már rég,
Hisz már egy ideje a napjaimhoz,
Perceimhez, óráimhoz tartózol.
Gyógyírt jelentesz a fájó lelkemnek,
És az összetört szívemnek.
Magányomban nem vagy más,
Mint oltalmazó menedék, csend
Vagy, egy kiáltás és öröm,
Sorsom tükre vagy, és
Pont olyan, mint a történeteimben
Elképzelt, s leírt főszereplő.
Jönni fogsz, mert jönnöd kell,
Mindennap, holnap, holnapután
Vagy azután, de én majd ott
Várok rád.
Nem érkezel bárkihez, te
Hozzám érkezel, mert én
vagyok az, kit régóta keresel.
