Reggel korán bepakoltam és fölvettem egy fekete térdnél szakadt farmert egy fehér kötött pulcsival és a kedvenc kockás Vans cipőmmel. Indulásra készen állva a vállamra kaptam kézi táskámat, majd megfogtam a bőröndöm fogantyúját és kiléptem citromsárga színű szobámból.
Lekaptam a kocsikulcsot az étkező asztalról és el is indultam szürke Volvóm felé. Miután beindítottam a motort és a zenét úticélként beállítottam a reptért és el is indultam. Carlos mosolygott mikor kiszálltam az autóból. Szorosan megöleltem majd megpusziltam az arcát, ezután Harpernek is adtam egy ölelést.
-Irány Bahrein!-kiáltott Carlos, és megfogta a csomagjainkat, majd elindult a gép felé.
Carlos imádott utazni de mióta tudja, hogy Harper teres nem nagyon örül a folytonos mozgásnak, mert érzi hamarosan nem tud egyikőjük sem ottlenni fizikailag a másikkal. A repülőúton Carlos boldog volt és viszonylag sokat is mosolygott. Velem szemben foglaltak helyet a Ferrari magángépében. Az út hosszú volt Floridából, de mikor megláttam őt elfelejtettem mindent és odarohantam hozzá, hogy megöleljem.
-Hiányoztál-suttogtam a fülébe.
-Te is nekem-tolt el egy kicsit majd hosszasan megcsókolt. Ezután kezünket összefonva indultunk el az értünk jött fehér autók felé. A szállodába érve gyorsan kikértük a kulcsainkat és beléptünk a liftbe. Az emeletre érve kiléptünk a felvonóból, majd elsétáltunk a 201-es szobához. Beléptünk, majd gyorsan lerúgtam a cipőmet összefogtam a hajam és kivettem a bőröndömből a pizsamámat. Zuhanyzás után befeküdtem Daniel mellé.
-Nagyon szeretlek-suttogtam.
-Én is-válaszolt halkan és ajkaink ismét találkoztak. Ezt követően mindketten álomba merültünk.
Fölkeltem, hogy igyak egy kis vizet. Hirtelen kopogtak az ajtón. Összerenzentem és gyorsan fölkaptam a hálóköpenyemet, az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt. A látványra ami elém tárult kicsit sem voltam felkészülve.
-Beszélnünk kell-nézett a szemembe szomorúan.
-Veled nincs miről-mondtam és becsaptam az ajtót. Újra kopogtak.
-Hát ezt komolyan nem hiszem el-motyogtam, és ismét ajtót nyitottam.
-Hagyj békén George-mondtam a szemébe és hirtelen legördült egy könnycsepp az arcán. A fiú hátat fordított és elment.
1 évvel korábban
Nyugodt ébredezésemet a csengő zavarta meg. Egy sóhajtást követően magamra kaptam a köntösöm, majd kiléptem a szobából és megindultam a bejárati ajtónk felé. Ahogy oda értem egy enyhe mosollyal nyitottam ki azt Carlos számára.
-Helló csajszi!-húzott magához.
-Szia! -motyogtam bele a mellkasába.
-Nem nézel ki túl jól...Minden rendben?- tolt el kicsit magától, és ekkor vettem csak észre aggódó tekintetét.
- Nem, nem igazán...tegnap megint összevesztünk-rántottam szomorúan vállat.
-Jaj!-húzott ismét közel-nem is értem minek vagy még mindig ezzel a barommal! Sokkal jobbat érdemelsz nála-vígasztalt, amivel sikerült elérnie, hogy jobban érezzem magam.
-Kérsz egy kávét?-léptem el tőle és elindultam a konyha irányába.
-Igen az jól esne köszi-indult a konyha sziget felé és helyet foglalt az egyik fehér bárszéken.
-És mi járatban erre felé ilyen korán?-kérdeztem miközben a gép készítette a lattémat.
-Csak gondoltam beugrok egy kicsit dumálgatni-legyintett.
-Jó az időzítésed!-jegyeztem meg mosolyogva.
-Képzeld, tegnap kaptam egy megkeresést a Ferraritól! Én leszek az egyik modell a nyári kollekcióhoz!-mosolyodok el, mire a fiúnak is felderül az arca.
-Ez tök jó! Akkor ezek szerint jössz velem Monzába!-ujjongott velem, miközben elkészítettem a kávét és a reggelit.
-Igen! Már nagyon izgatott vagyok!-helyeseltem. Igazság szerint George nem szerette ha versenyekre járok vele. Nem mondta az okot, hogy miért, de általában nem engedi, hogy elkísérjem. Szerencsére, most nem kell vele foglalkoznom ugyan is ez munka ügy lesz és nem csak szórakozás.
Még beszéltünk két órát, majd Carlosnak mennie kellett a barátnőjéhez Ameliához. Miután lelépett úgy döntöttem gyorsba bepakolok a kedvenc fekete Louis Vuittonos bőröndömbe. Mikor végeztem és úgy éreztem, hogy mindent beraktam úgy döntöttem kicsit leülök és tévézek egy kicsit, a netflixen elindítottam a Nagy pénzrablást.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nagyon éhes vagyok és azonnal ennem kell valamit. Kimentem a konyhába ahol elővettem néhány alapanyagot a Spagettihez. Szerencsére viszonylag hamar elkészültem vele, kitettem egy tányérra és elfogyasztottam. A kaja végén elpakoltam, elmosogattam magam után és az órára nézve eszembe jutott, hogy föl kell hívjam a barátnőmet, ugyan is indulnunk kell esküvői ruhapróbára.
-Szia Maddi!-szólt a telefonba.
-Hello Sofi!-mosolyogtam bele a készülékbe.-Ma délután van a ruha próba emlékszel?-vontam kérdőre a kicsit feledékeny barátnőmet.
-Persze! Egy ilyen fontos dolgot ha akarnék se tudnék elfelejteni!-nevetett hisztérikus hangnemben.
-Rendben akkor 2 óra múlva a szalonban?-folytattam.
-Ott leszek!-kiáltotta, majd kinyomtuk a video hívást.
A titokzatos srác, a vőlegényem George Russel. Először Monaco utcáin találkoztunk 3 évvel ezelőtt és azonnal beleszerettem amint megláttam. Elképesztően jól telt vele minden perc ezért amikor Abu Dzabiban, az utolsó futam vége után egy luxus étteremben megkérte a kezem azonnal igent mondtam, hisz akkora már biztos voltam benne, hogy vele akarom letölteni az életemet.
_____________________________________________________________________________
Sziasztok! Egy kicsit átírtam, mert nem sok értelme volt az előző változatnak. Igyekszem minden héten 1 hasonló hosszúságú részt elkészíteni nektek. Remélem tetszik eddig. A Charles hugán pedig nagyon szépen köszönöm a sok megtekintést és szavazást. Sokat jelent!❤
Insta:@emke_iroioldal_wattpad
VOCÊ ESTÁ LENDO
Rossz döntés/Javítás alatt
Fanfic,,𝐍é𝐡𝐚 𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 𝐡𝐢â𝐧𝐲â𝐭ö𝐥 ü𝐫𝐞𝐬𝐬é 𝐯â𝐥𝐢𝐤 𝐚𝐳 𝐞𝐠é𝐬𝐳 𝐯𝐢𝐥â𝐠" ~kepektanacsoktippektiniknek~ George Russel menyasszonya folyamatos megcsalás áldozata, persze a tudta nélkül. A két szerelmes bizalma mikor szakad...
