2. Fejezet

348 3 0
                                    

A csajos programra csatlakozott hozzánk anyukám és még egy barátnőm, Betti is. Három ruhát próbáltam fel és nagyon hamar kiderült melyik a kedvencem. A kiválasztott darab egy királynő fazonú drágakövekkel kirakott szívecske alakú dekoltázzsal rendelkező piszkos fehér színű ruha lett, amint megláttam magamon egyből beleszerettem. 

Amikor végeztünk  mindenki megjegyezte, hogy megéhezett, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk együtt egy étterembe és pletykálva megebédelünk. A kajálást követően anya és Betti leváltak tőlünk én pedig tovább mentem Sofival.

-George szerintem megcsal-jegyeztem meg az autóban ülve.

-Honnan jött ez a feltételezés?-néz rám nagy szemekkel, mire kicsit fölmegy bennem a pumpa.

-Hogy honnan? Te nem figyelsz amikor arról beszélek, hogy milyen furcsán viselkedik velem mostanában? Nem enged el versenyekre, egyszerűen nem szeretné ha ott lennék ami azért eléggé aggasztő, főleg, hogy az utóbbi években volt, hogy majdnem minden versenyen ott voltam vele-akadok ki és csak ekkor jöttem rá igazán, hogy mennyire is zavar az utóbbi időben tanúsított viselkedés sorozata. 

-Tegnap pedig rákérdeztem, mert amikor aludni készültünk óvatosan rápillantottam a telefonjára és egy furcsa kezdőbetűs valakivel írogatott és vigyorgott. Arra meg azt mondta, hogy semmi közöm nincs hozzá!-nevettem fel hisztérikusan, miközben észre vettem, hogy Sofi eléggé furcsán viselkedik. 

-Ezen a héten mész Monzába?-kérdezte úgy mintha semmi érdekes nem történt volna az elmúlt kerek 4 percben.

-Ez most,hogy jön ide??-értetlenkedtem teljesen jogosan.

-Hát.. Szerintem így egyszerűbb lenne szemmel tartani-nyelt egyet-Georgot.

-Ja-esett le-Igen megyek. Carlos végre elvisz-mondtam mosolyogva, de ekkor Sofi arcán egy árny suhant át. Időközben megérkeztünk az említett parkban Barcelonába. Kiszálltam becsaptam az autóm ajtaját, majd hátra mentem, hogy kivegyem a plédet és mikor lecsaptam a csomagtartót bezártam a kocsit. Ezután felnéztem, de Sofi nem várt meg előre ment.

Sofia Miller

-Szerintem tudja-suttogtam a telefonba Georgenak.

-Honnan tudná? Észre sem vesz alapvető dolgokat! Mondjuk tegnap feltűnt neki, hogy beszélgetek veled, és számon is kért, de elsimítottam az ügyet! Nyugodj meg drágám, minden rendben lesz!-mondataival egyszerre sikerült felidegesítenie és megnyugtatnia.

-Mennem kell-szólaltam meg halkan, mert időközben megláttam közeledni Maddet. 

-Sofi! Minden rendben?-lépett mellém. Remélem nem hallotta.

-Persze! Minden a legnagyobb rendben-erőltettem mosolyt az arcomra. 

George és én 1,5 hónapja kezdtünk el titokban találkozgatni. Akkor volt először az, hogy úgy éreztem végre én is érdeklek valakit. Persze azonnal igent mondtam amikor megkért, hogy legyek a szeretője. A srác már azóta tetszett amióta először találkoztam vele. Kérdés sem fér hozzá, hogy szeretném, ha egyszer eltűnne Maddison a képből örökre. Mindig is utáltam. Persze nem mutattam ki, mivel a lány olyan kapcsolatokkal rendelkezett milliárdos apja révén, hogy hülye lettem volna elutasítani a barátságát. Azonban mióta a vőlegényével járok, elég nehéz mindent beleadni ebbe az érdekbarátságba.

Maddison Smith

A teljes parkban töltött időt nagyon kellemetlenül töltöttük el. Mintha nem is amellett az ember mellett ültem volna akivel évek óta barátok vagyunk hanem egy idegen mellett. Nagyon megijesztett a helyzet így miután megint beállt közénk a csönd feltápászkodtam a plédről és szedelőzködni kezdtem.

-Ideje indulni-szólaltam meg.

-Rendben-állt fel ő is, majd segített a pakolásban.

Amint hazaértem főztem magamnak egy kávét és bekapcsoltam az HBO GO-n a Jóbarátokat. Kis milliószor láttam már de egy nehéz nap után mindig felvidított, és most szükségem volt rá. Pár részt megnéztem, majd a konyhában elmosogattam. Mikor végeztem kivettem a kedvenc boros poharamat és vörösbor társaságában indultam meg a fürdőbe.

Miután végeztem az esti teendőkkel szinte már vártam, hogy ágyban legyek. Azonban mielőtt elaludtam volna még utoljára megnéztem a telefonom, hátha kaptam valamit Georgetól. Semmi. Gondolhattam volna. Lekapcsoltam a villanyt és álomra hajtottam a fejem.

A reggel pörgős volt. Korán keltem felöltöztem megfésülködtem és miközben a gép a kávémat főzte megcsináltam szolid sminkemet is. Ma nem viseltem extra szettet. Egy piros spagettipántos haspólót vettem fel egy hosszított kockás kigombolt inggel, illetve egy fehér farmernadrággal.

A reptérre érve észrevettem Carlos széles mosolyát. Szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a hajamba.

-Irány Monza!-kiáltotta és felszálltunk a géppbe. Megpróbáltam óvatosan rajta tartani a szemem, hisz egyértelmű volt, hogy ideges. Ez lesz az első Ferraris hazai futama ahol nagyon sok fog múlni a megítélésén. Bíztatóan a kezére csúsztattam az enyém, hogy biztosítsam a támogatásomról.

A gép kora délutánra ért Monzába, de nem bántuk. Egyébként sem terveztünk semmi különöset a mai napra az utazáson kívül. A szállodához érve egy öleléssel elköszöntünk egymástól, majd felmentem a lakosztályomhoz és megcsörrentettem Georgot.

-Szia! Képzeld én is itt vagyok Monzában, fotózás miatt! Te mikor érsz ide?-szólaltam bele adrenalinnal a telefonba.

-Szia édesem! Hamarosan-hangneme és a megszólításom azonnal levettek a lábamról.

-Nem akarsz egy szobában lenni?-tettem fel félve a kérdést, ami elég problémás egy leendőbéli házaspár esetében.

-De! Ha odaérek megbeszéljük, rendben?-ekkor nyugodtan fújtam ki az addig benntartott levegőt.

-Rendben, várlak!-válaszoltam, majd kinyomtam a hívást.

Insta:@emke_iroioldal_wattpad

Rossz döntés/Javítás alattDonde viven las historias. Descúbrelo ahora