Miért pont Sensei?! |~| Gojo Satoru x OC

💫5

Átöltöztem egy fekete farmerba és egy lila ujjatlan blúzba. Magammal vittem egy nagyobb táskát, egy kis pénzt és persze a telefonom. Célom volt venni nasit, mert hát anime nincs nasi nélkül, pár alap élelmiszert és boritékot papírral. Az utóbbit azért, mert még régebben Mama olyan nagy lelkesedéssel mutogatta a még tini Anyától kapott leveleit, hogy gondoltam meglepem, és küldök neki hetes beszámolókat.

Néhány utcával arrébb rábukkantam egy üzletekkel teli nagy utca szakaszra. Ruhaboltok, cipőboltok, élelmiszerboltok, virágboltok, egy papír- és írószer bolt, kisállat kereskedés, bútorboltok, étvágygerjesztő kajákkal teli standok... Egyszóval: minden. Bár a látványt már megszokhattam, de még mindig elkáprásztat! Imádom Tokiót!!

Szemem megakadt a már régóta ismert szerelmemen, egy hatalmas mangabolton. Gondolkozás nélkül törtem be a mennyországba. Az állam majd leesett! Ez nem teljesen mangabolt. Az egyik felében lehetett vásárolni, a másik fele pedig egy manga-könyvtárként funkcionált. Ahogy beléptem, egy fiatal nő lépett hozzám. Köszönés után elmondta, hogy a könyvtár használata fizetős. Természetesen ezt az alkalmat nem hagyhattam ki, kifizettem a viszonylag kevés árat a használathoz, majd fejest ugrottam a mangák tengerébe.

Körülbelül öt kemény, de rohadt jó óra után eszembe jutott, hogy enni is kéne valamit. A kijárat fele haladva megnéztem az ártáblát. Sokféle jegyet lehetett venni különböző időtartamokra, de ezt majd máskor, még sok mindent kell vennem. Benéztem egy kisebb étterembe ahol egy tál ráment ettem. Ezután meglátogattam az írószerboltot és az élelmiszerboltot. Sikeres vásárlásom után tovább folytattam a környék felfedezését. Elértem egy cseresznye fákkal teli sétányra. Ide muszáj lesz eljönnöm a virágzáskor!! Fél hat lehetett, amikor már teljesen belefáradtam a sétába. Egy másik úton mentem haza, mikor hirtelen eleredt az eső. Esernyő hiányában sietősen befutottam egy már bezárt üzlet elé. Várakozásom és unalmam közbe körülnéztem. Mellettem egy elázott papírdoboz helyezkedett el a tetején néhány lyukkal. Egy gyenge, elenyésző hang hallatszott ki a doboz mélyéből. A kezemet szabaddá téve a szatyroktól felnyitottam a szürkés-barna papírdobozt. Egy elázott, sovány, fehér kiscica lapult az alján. Ha így megy tovább megfázik, rosszabb esetben meg is hal! Elviszem! Megszárítgatom és adok neki a most vett tejből. De a kollégiumban nem lehet állotot tartani! Basszus! Nem baj, akkor is elviszem! Nem hagyom itt szegényt!

- Gyere cicus! - nyújtottam felé a kezem - Sokkal jobb helyre viszlek! - a csöppség alatt lévő újságpapírral kitapétáztam táskám belsejét, majd beleraktam vizes társunkat. A jelenlegi esőt ignorálva a folytattam utam nagy léptekkel a kollégiumba.

Hajszárítóval megszárítottam, majd egy kis tálkába öntöttem neki meleg tejet. Úristen!! Van egy kisciám! Már mióta szerettem volna egyet! Nagyon aranyos! Szép kék szemei vannak. Kék szemek...fehér bunda...Satoru! Kiköpött mása cicában. De ha már itt tartunk, van néhány kérdésem hozzá. Engem megelőzve, már jött is egy üzenet Satorutól.

Satoru:
- Nike-chan, fél óra múlva várlak az ajtód előtt!

Nike:
- Neked is szia, de miért is?

Satoru:
- A vacsora az ebédlőben fél óra múlva lesz, és mint egy példamutató, rendes úriember, elkísérlek.

Nike:
- Majd bemutatsz annak a példamutató, rendes úriembernek? Ő majd biztosan nem hagy faképnél, és elmondja az itteni dolgokat.

Satoru:
- Nike-chan, csak a kislányok akadnak fent a részleteken.

Nike:
- Eddig még azt se tudtam, hogy itt van menza! Igazán elmondhattad volna, ez egy alap dolog. Még mennyi dolgot hallgatsz el?! Amúgy meg már nem vagyok kislány, te ecsetfejű villanypózna.