Bárcsak minden olyan egyszerű és kegyetlenül szép és jó lenne, mint azokban a kibaszot romantikus filmekben, vagy könyvekben.
Bárcsak ne adtad volna fel ilyen könnyen. Fáj, hogy így ilyen egyszerűen elengedett és nem is tett az ellen, hogy ne menj el.
Ennek ellenére próbálod azt mutatni, hogy minden rendben van. Úgy vagy vele, hogy így is mindegy már neked mert ő már úgysem lesz melletted.
Sokáig vártál, vártál hogy hátha jön vagy csak ad apró jeleket. De ez nem történt meg. Tovább lépet és el is felejtette azokat a napokat mikor téged csókolt és veled töltötte minden egyes percét.
De nem bánod. Neked az a fontos, hogy ő boldog legyen. Furcsa nem ? Mármint miért akarod, hogy jól legyen mikor te nem vagy jól.
Mert egyszerűen két kibaszot év után sem tudod elengedni teljesen. Furcsa. Nagyon nagyon furcsa.
Mikor azt hiszed, hogy többet nem bukkan fel az életedbe ő élő bukkan és te teljesen ki vagy ettől.
Úgy érzed ilyenkor, hogy jöjön és "mentsen" meg valaki. De nem jön senki. Senki nem néz rád így, mint ő nézet. Azzal a furcsa és rideg mégis szerelmes tekintettel. Próbálkozik az ember.
De mi van ha nem megy ? Mi van ha nem is akarja valaki, hogy menjen ?
Furcsa, hogy a kibaszot élet mindig úgy csinálja, hogy meg jelenik valahol. És még ez nem is elég, ahhh dehogy is. Neked még van alkalmad beszélgetni is vele. Vagy például egy fél órát hallgatni, hogy mennyire el van az új barátnőjével.
Akit komolyan szeret. Látod, hogy szereti és boldog. Te pedig csak ülsz és nézed az arcát és az az arc el mond mindent. Ugyan az az arc kifejezések jellenek meg az arcán mint régen, de mégis látsz bene valami újat. Valami újat amit nem te okoztál, hanem az a valaki aki nem te vagy.
Boldog de mégis szomorú. Lehet ilyet ? Talán, de nem biztos. Mikor rád néz végig méri arcod és mosolyog. Te e közben el gondolkozol azon, hogy most mit gondolhat. Nem ismered már őt. De mégis az a jelegzetes mosoly.
Össze préselt ajkak, amik felfelé gorbülnek.
Te is mosolyogsz szeme szádra téved és el is időzik ott egy ideig. Nem vagytok közel egymáshoz. Két külön álló lócán foglaltok helyet egymással szemben, kint a szabadban.
Hogy hogy kerülttetek ilyen helyzetbe ? A drága láttos barátaitoknak köszönhető. Egy kurva fél órát kell vele itt üllnöd és nézni azt ami már nem lehet, sosem a tiéd. Hogy fáj e ? Igen kibaszotul fáj. De ő ezt nem lássa, vagy csak nem akarja ? Kurvára nem látsz a fejébe !
Elkezdett magáról beszélni, hogy meg változott. Nem olyan, mint volt. Ha nem is külsőleg de ott belül sokat változott. És mindezt mosolyogva, mondja neked. Te biztatod, hogy legyék boldog és élje ki magát mert még fiatal. Nehéz így biztatni őt de te meg teszed. Hogy miért ? Magad sem tudod.
Egy mondat van a fejedben " Nézlek csendben látom minden rendben. Elrontottam, megbántam. "
Fel jönnek az új hobbijai. Anime nézés és furcsa szokások. Nem olyan lázadó mint volt. Nem olyan barátkozó típus, mint volt. Te bólogatva adod tudatára, hogy érted amit mond.
Hirtelen fel bukanak a barátaid és meg szakad a beszélgetés. Rá nézel az órára és tudatosul benned, hogyha nem indultok el akkor el késittek a buszt.
El indultok az úton és csak mentek. Itt is a bárátnőjéről beszél. Külön külön egymástól távol mentek a az úton.
Furcsa nem ? Mármint mi lenne még mindig együtt lennétek és most egymás kezét szorongatva mennétek az úton ? Ezt már nem tudod meg soha.
- És meg volt már neked - kérdezi Namjoon. - Ki - néz furcsán Yoongi az említettre. - Hát a csaj - röhögi el magát Joon. - Nem, még nem. - siet tovább Yoongi. - Tudod, hogyha együtt lettél volna eddig T/N, ő már rég még lenne neked. - Te hülye vagy - mosolyog Yoongs. - De most komolyan. - Selene nem, olyan. Várok rá ameddig kell. - mosolyog tovább. Közben a buszmegálóhoz értettek. - Szerintem meg volt neki. Csak nem akarja elmondani, mert szereti a lányt és nem akarja, hogy csúnyán beszéljenek róla. - mondod komolyan.
Yoongi rád néz és meglátod szemében a egyetértést. Mi szerint igazad van.
Meg érkezett a busz. Lassan fél száltok rá. A buszra érve le ülsz az utolsó ülés elé és elő veszed a fülhallgatód is. Namjoonék is fel szállnak a buszra. Legutóljára pedig ő is. Hátad mögött foglal helyet. De a másik oldalon. A busz el indul te pedig be teszed az egyik mostani kedvenc zenéd. Ezt hallgatva rá jössz, hogy a szöveg, pont illik a mostani dolgokhoz. Mármint, ami pár perccel ezelőtt történt.
Néha hátra pillantva észre veszed, hogy téged néz, de mindig el kapja tekintetét rólad.
A zene le ál te pedig ugyan azt teszed be újra és újra.
Meg áll a busz az ő megálójukon te, pedig sunyiban figyelsz, hogy rád fog e nézni vagy el fog e köszöni.
Fel áll és lefelé sétál. Várod, hogy köszönjék de ez nem történik meg de egy valami igen. Vissza pillant rád és mondha mondani akarna valamit. Vagy lehet csak köszöni akár. De nem erről árulkodott a tekintette. De ezt már nem tudhatod meg soha. Elment. Újra elment. Lehet megint fel bukan majd ? Vagy már nem ? Foksz még vele így beszélgetni. Vagy már ez sem lehetséges.
El döntöd ezekben a pillanatokban, hogy akármi történjen. MOST túl foksz te is lépni rajta és találni foksz valakit aki szeret téged.
"Nem is tudod, hogy ki vagyok. Amit láttál egy részlet. Csak jó volt beszélni. Veled. "
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
...........
Furcsa rész de nem baj 😩 Remélem tetszett és nem lett olyan szar 😩
