Oliver szemszöge
Szegény kis vattacukrom. Mostantol utálni fogom a viharokat. Vagy varj...az osszes omega így retteg a viharoktól? Ahhh... Most nem is érdekel a többi omega. Csak az enyém.
Szaladtam is Danielhez.
Amint felértem a szobályához, láthatatlan módon akartam bemenni, melyet meg is tettem.
Egy mondtaot hallottam meg.
" - Apu, anyu ilyenkor hol vagytok..."
Ezt nagyon nem tudtam hova tenni. Daniel szobályából jött. Tudtam hogy ő vilt. És tudtam hogy a szülei nem élnek vele. Deh...nagyon remélem hogy nem haltak meg😟
Leültem mellé. Ódoromat felerősítettem. Daniel beleszagolt a levegőbe, majd körülnézett. Mivel sehol sem talált, hisz láthatatlan vagyok, szoval elkezdte mondogatni a nevem.
- Oliver...itt vagy...?
Átöleltem. Érintésemtől összerezzent. Fejecskéjét forgatta.
Nem birom tovabb nezni ahogy szemved. Szoval inkabb elobújtam.
- Szia pici.
- Ahhh. Oliver. Hiányzol...! Vagyis...nem ugy.
- Daniel. Rendben! Megértettem.
Daniel szemszög:
Nagyon megkönnyebbültem mikor megjelent a hátam mögött engem ölelve Oliver. Azon nem lepődtem meg hogy láthatatlan is tud lenni, mivel elég sok olyan képességük van az Ősi alfáknak, ami másoknak nincs.
Picinek szólított, amitől eléggé elpirultam. Remélem azért nem hallotta meg a szüleimről szóló mondatot... Így is eléggé hiányoznak.
Ám ekkor megint dörgött egy nagyot az ég, ezért ösztönösen odabújtam Oliverhez. Éreztem ahogy egyre melegszik fel, és megállt a testhőmérséklete a kellemes melegnél. Kérdőn néztem rá, hogy mégis hogyan tudja ezt csinálni.
- Oh, ez is amolyan örökölt képesség... Tudom szabályozni a testhőmérsékletem. -mondta.
Esküszöm egyszer utánanézek milyen képességei lehetnek még. Ám a gondolataimból egy újabb dörgés zökkentett ki, ám Oliver szorosan magához ölelt, majd bekapcsolta a tévét.
- Van kedvenc filmed picike? –kérdezte.
Vajon mikor kezdett el engem becézgetni? És engem ez miért nem zavar?
- A ghost... –motyogtam.
Nem sokkal később elindította a filmet. Valamennyire elnyomta a vihar hangját, de még így is hallatszott. A film közben Oliver az ölébe rakott, gondolom azért hogy ne féljek annyira. Sokat segített nekem, megnyugtatott. Egy idő után ránk terített egy nagy takarót, majd nem sokkal később elaludtam. Félálomban még éreztem, ahogy egy puszit nyom a fejem búbjára. Van egy ilyen kedves, és törődő oldala is? Kezdenék beleszeretni?
Reggel szinte egyszere ébredtünk. Oliver a hátán feküdt, én pedig rajta. Ránéztem az órára.
7:45.
-ÚRISTEN ELALUDTUNK!!! – kiáltottam fel, mire az Alfa is kiugrott az ágyból.
- Nyugi van törpilla –ásítozta– Motorral jöttem.
Ekkor a kezembe vettem egy banánt és elkezdtem enni, mire az alfa rám nézett. Most mit néz így? Ja. Úristen.
- Most mit vársz? –kérdeztem majd lemélytorkoztam a banánt
-Most örülsz? –dobtam oda neki egy almát, de az alfa csak megfagyva állt ott egy helyben.
Villámgyorsasággal öltöztem át a fürdőben, és készültem el, de az Alfa így is megelőzött, és már a motorján ülve várt. Gondosan bezártam az ajtót, majd felpattantam a fiú mögé.
Picit féltem mert még sohasem motoroztam, ezért szorosan átöleltem a fiút. Egész hamar odaértünk a suli mellé ahol letett engem az alfa. Ja... Nem mutatkozhat velem...
Bevallom ez kicsit rosszul esett, de mintha megérezte volna, gyorsan nyomott egy puszit az arcomra, majd tova száguldott.
Bent persze Tom fogadott, akinek elmeséltem az egész sztorit. Nem akarta elhinni, de nagyon örült hogy végre lett egy új barátom. Éppen a folyosón mentünk amikor az egyik alfa belecsípett a fenekembe. Na ez már mindennek a teteje! Nagy lendülettel arcon csaptam az Alfát, aki szégyenkezve továbbált.
Tesi óra előtt a mosdóban öltözök át mindig, ugyanis elszabadulnának az ösztönök...
Azt tudni kell persze hogy 5-6 omega található a 10-12 évfolyamban, ezt azért tudom mert így vagyunk összevonva tesin.
Persze már amikor mi omegák beálltunk a tornasor végére kaptunk füttyentéseket és beszólásokat, de ezeket egy rideg és hangos morgás csititotta el. A hang forrása a tornasor elejéről jött. Oliver volt. Gondolom az összes Alfa tiszteli és tart tőle mivel felettük áll.
Az óra átlagosan tellt, majd a végén minket omegákat a lelátókra ültettek hogy nézzük az alfákat és a bétákat ahogy kosaraznak. Meg kell mondjam Olivernek más sportot nem tudtam volna elképzelni a kosarazáson kívül mivel van vagy 195 cm...
- Képzeljétek a múltkor meg akartak erőszakolni... –mondta David az egyik végzős omega.
- Engem a buszon fogdostak... –folytatta a sort Benjamin.
- Engem hazáig követett az egyik... –mondtam bátortalanul.
Csak ilyenkor tudjuk kiadni magunkból a problémákat és a sérelmeket. Az omegák eléggé összetartanak.
Közben a meccs is ment, és Oliver szerezte a legtöbb pontot.
Tesi után egyedül mentem haza, ugyanis Tom elment a szülei üzleti útjára. Őszintén szólva elég fázós vagyok, és a reggeli nagy siettségben elfelejtettem pulcsit hozni magammal. Ám ekkor egy hatalmas kardigánt terítettek rám.
