Jack szemszög ( Oliver apja)
A fiam nagyon fura lett. Nem jön ki a szobájából, és enni is csak halkan megy le. Éppen az ablakot pucoltam, amikor megláttam hogy Daniel a ház előtt áll.
Az őrök persze kimentek, és kitessékelték az omegát, aki nem értett semmit, ezért erőszakosan próbált bejutni. Ekkor viszont az egyik őr megragadta a fiút, és fél kézzel arrébb dobta. Ekkor a fiú szipogva elment...
Mikor az őr beért a fiammal találta szemben magát. Vörös volt a szeme és torkon ragadta a férfit:
- Ha még egyszer hozzársz, egyenként tépem le az ujjaid! –mondta és a magasba emelte a férfit.
A férfi csak bólogatott, majd a fiam letette, és visszament a szobájába.
Nekem itt valami nem stimmel... A fiam hogy veszhetett össze az angyali fiúval? Hiszen tényleg nagyon szerette a fiamat. Gondoltam egyet, és elindultam az omegához, hogy nyugodtan tudjak vele beszélni.
Úton voltam, amikor a közeli parkban megláttam egy alacsony alakot. Ez ő lesz!
Igazam is lett. Vele szemben pedig egy átlagos alfa jött. Amint elkezdtek beszélni, bebújtam egy fa mögé, elnyomtam az ódorom és elkezdtem videózni.
Daniel szemszög:
Nem bírom nélküle... Ráadásul azt sem tudom miért lett ilyen dühös rám. Nagyon fájt ahogy az őr kidobott, de elviselem.
Nincs más választásom. Csak Louis maradt velem. Megbeszéltem vele egy találkozót a parkban. Mikor megláttam, megöleltem, és elmeséltem neki mindent.
A végére pár könnyem is kifolyt, majd mikor befejeztem, az alfa lassan tapsolni kezdett:
- Bravo... Bravo! –mosolygott gúnyosan– Sikerült a tervem.
- M-mégis milyen terv Lou? –kérdeztem szipogva.
- Mostmár tudod, hogy én mit éreztem 8 éven keresztül. Mikor rám sem hederítettél – szorította meg erősen a vállam.
- M-miről beszélsz? -könnyeztem.
- Ugyan már Dan! Végig szerelmes voltam beléd általánosban, mikor le sem szartál! –emelte meg a hangját– Azt akartam hogy tudd milyen érzés mikor megszakad a szíved. És milyen jó ezt végignézni. –mosolygott önelégülten.
- Dan... Ez ugye csak egy rossz vicc. Sosem szerettelek! Én Olivert szerettem, és szeretni is fogom! –sírtam.
- Egy kezemmel ketté törhetnélek. De nem teszem. Ég veled pihe. –súgta a fülembe, majd elment.
Zokogva indultam haza. Nem érdekelt hogy néznek rám az emberek, vagy az hogy hogy nézek ki. Mindenem elveszett. És ezt pedig egy ember tette tönkre. Én.
Oliver szemszöge
Én se nélküle nem bírom és se vele. Deh muszáj. Hisz...mással jobban érzi magát mint velem. Az a Louis...
Az ablakot kémleltem, és Dan jutott eszembe. Az őszi lassan téli falevelek szállingóztak én pedig a múló szerelemre gondoltam. Dannel a kapcsolatom nagyon...gyors volt. Már kezdek kiszeretni belőlem, ugyan akkor nagyon rosszul vagyok nélküle. De próbálom szokni nélküle a dolgokat.
Egyszer csak Danielt láttam meg a házunk előtt az ablakban. Elfogott egy keserű érzés. És harag. Haragos voltam Danre, hogy az orrom előtt csalt meg és hogy válasz nélkül hagyott ott a szarban. És még nem is próbálta rendbe hozni a kapcsolatunkat. Bár miért is akarta volna? Hisz ott van neki egy alfa...
Danhez kiment az egyik őr, és először szóban utána pedig testileg akadályozta meg hogy bejöjjön. Kezét ráncigálva küldte el. Harag, düh...meg fogom ölni azt az őrt.
Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és az őrt gyorsan és nyomatékosan lerendeztem, majd szépen visszaslattyogtam a szobámba....egyedül..
