Az alku

3

Jeongin

Reggel azonnal kinyomtam az ébresztőt és már ültem volna fel, de ekkor belém nyilat egy fájó érzés. Nyöszörögve dőltem vissza az ágyba. Remélem megéri ez a sok fájdalom...

Lebicegtem az ebédlőbe, ahol tudomásul vettem, hogy anyáék meg alszanak. Csendben csináltam magamnak reggelit, majd enni kezdtem. Állva!

Visszagondoltam a tegnapiakra és most eszméltem fel, hogy elvesztettem egy olyan dolgok amit soha többet nem kapok vissza. Remélem nem bánom meg...

Reggeli után felmentem a szobámba és felöltöztem. A szokásos pulcsi - farmer kombó volt. Ezután letotyogtam a nappaliig, majd felhúztam a cipőm és elindultam a suli felé.

Ki érve rögtön megcsapott a hideg levegő, szóval szedni kezdtem a lábam. Miért nem egyeztem bele hogy Chan eljöjjön értem?
Apropó Chan. A fiúknak mit fogok mondani? Valószínűleg semmit, az lesz a legjobb.

Az épület elé érve már sokkal bátrabban mentem be, de még így is óvatos voltam. Beérve a terembe le huppantam a székemre, amit az érkezésem pillanatában meg is bántam.
- Szia Jeongin - köszönt Seungmin vidáman.
- Helló - mosolyogtam. - A többiek? - utaltam Hyunjinra és Felixre.
- Még nem jöttek - mondta, de ebbe, a pillanatban lépett be az ajtón a két említett.
- Hát ti? - kérdezte Seungmin, de inkább Hyunjinnak intézte a szavait.
- Felixet el kellet kísérnek meglesni valakit - forgatta meg a szemét, majd egy gyors csókot adott a párjának.
- Kit? - kérdeztem, mire Felix megrázta a fejét.
- Csak az új fiút - legyintett.
- Ennyire bejön? - kérdeztem, mire megvonta a vállát.
- És veled mi volt, tegnap még találkoztál Velük? - kérdezte, mire bólintottam egyet. - De nem volt olyan vészes - hazudtam, de Hyunjin átlátott rajtam.
- Persze, ők mindent vészesen csinálnak - dünnyögte majd abbahagyta Seungmin ölelgetését, hisz bejött a tanár.

Viszonylag gyorsan elteltek az órák mígnem el nem érkeztünk a hatodik órához, ami tesi volt.
Ezzel semmi bajom sincs, viszont amint beléptem a terembe a gyomrom össze ugrott. Meglátta Őket, ahogy éppen a terem közepén beszélgetnek.
A tanár belefujt a sípjába, mire felálltunk torna sorba. Elmondta, hogy a végzősök tanára hiányzik, szóval összevont tesink lesz. Nyeltem egy nagyot, mire Felix megszorította a kezem.
- Nem lesz semmi baj - mondta, mire egy aprót bólintottam.

Kiütőztünk, két csapat volt, a végzősök és mi. Mielőtt elkezdődött volna a játék Felix hevesen kalimpált mígnem rá nem jöttem, hogy mit akar mutatni. A pálya szélén ott állt az új fiú. Szóval az ő osztályukba került. Fantasztikus.

A játék elkezdődött, és egészen jól ment mindaddig, amíg San meg nem dobott a labdával. De úgy igazán. Az egy dolog, hogy ki estem, de a karom rohadt piros volt. Összepacsizott Seonghwaval és Hongjoongal, majd folytatódott volna a játék, de egy hang megzavart.
- Még egy ilyen és kiherélek - mondta valaki a lelátóról egyenesen San szemébe nézve. Chan volt az, ami egyszerre rémített meg, és okozott örömöt.
- Ha valami bajod van, gyere le és úgy mond - kiáltott fel San, mire Chan lenézően nevetett.
- Hidd el nem járnál jól - mondta, majd mielőtt San ismét szólt valamit, a tanár közbe szólt.
- Ne itt veszekedjetek - szólt, majd Chanra nézett - Neked nem órán kéne lenned? - kérdezte, mire Chan bólintott egyet, de mielőtt még elment volna jó mélyen a szemembe nézett.

Mindenki kérdően nézett rám, mire én csak leültem a padra és vártam, hogy vége legyen az órának.

Egyhamar el is érkezett, de abban a pillanatban mind a három fiú letámadott.
- Mi volt ez? - kérdezte Felix.
- Te ennyire ismerd Chant? - folytatta Hyunjin
- Jól vagy? - kérdezte Seungmin, mire elmosolyodtam.
- Igen jól vagyok köszi - mondtam majd egyenesen az öltöző felé mentem.