Jeongin
Reggel azonnal kinyomtam az ébresztőt és már ültem volna fel, de ekkor belém nyilat egy fájó érzés. Nyöszörögve dőltem vissza az ágyba. Remélem megéri ez a sok fájdalom...
Lebicegtem az ebédlőbe, ahol tudomásul vettem, hogy anyáék meg alszanak. Csendben csináltam magamnak reggelit, majd enni kezdtem. Állva!
Visszagondoltam a tegnapiakra és most eszméltem fel, hogy elvesztettem egy olyan dolgok amit soha többet nem kapok vissza. Remélem nem bánom meg...
Reggeli után felmentem a szobámba és felöltöztem. A szokásos pulcsi - farmer kombó volt. Ezután letotyogtam a nappaliig, majd felhúztam a cipőm és elindultam a suli felé.
Ki érve rögtön megcsapott a hideg levegő, szóval szedni kezdtem a lábam. Miért nem egyeztem bele hogy Chan eljöjjön értem?
Apropó Chan. A fiúknak mit fogok mondani? Valószínűleg semmit, az lesz a legjobb.Az épület elé érve már sokkal bátrabban mentem be, de még így is óvatos voltam. Beérve a terembe le huppantam a székemre, amit az érkezésem pillanatában meg is bántam.
- Szia Jeongin - köszönt Seungmin vidáman.
- Helló - mosolyogtam. - A többiek? - utaltam Hyunjinra és Felixre.
- Még nem jöttek - mondta, de ebbe, a pillanatban lépett be az ajtón a két említett.
- Hát ti? - kérdezte Seungmin, de inkább Hyunjinnak intézte a szavait.
- Felixet el kellet kísérnek meglesni valakit - forgatta meg a szemét, majd egy gyors csókot adott a párjának.
- Kit? - kérdeztem, mire Felix megrázta a fejét.
- Csak az új fiút - legyintett.
- Ennyire bejön? - kérdeztem, mire megvonta a vállát.
- És veled mi volt, tegnap még találkoztál Velük? - kérdezte, mire bólintottam egyet. - De nem volt olyan vészes - hazudtam, de Hyunjin átlátott rajtam.
- Persze, ők mindent vészesen csinálnak - dünnyögte majd abbahagyta Seungmin ölelgetését, hisz bejött a tanár.Viszonylag gyorsan elteltek az órák mígnem el nem érkeztünk a hatodik órához, ami tesi volt.
Ezzel semmi bajom sincs, viszont amint beléptem a terembe a gyomrom össze ugrott. Meglátta Őket, ahogy éppen a terem közepén beszélgetnek.
A tanár belefujt a sípjába, mire felálltunk torna sorba. Elmondta, hogy a végzősök tanára hiányzik, szóval összevont tesink lesz. Nyeltem egy nagyot, mire Felix megszorította a kezem.
- Nem lesz semmi baj - mondta, mire egy aprót bólintottam.Kiütőztünk, két csapat volt, a végzősök és mi. Mielőtt elkezdődött volna a játék Felix hevesen kalimpált mígnem rá nem jöttem, hogy mit akar mutatni. A pálya szélén ott állt az új fiú. Szóval az ő osztályukba került. Fantasztikus.
A játék elkezdődött, és egészen jól ment mindaddig, amíg San meg nem dobott a labdával. De úgy igazán. Az egy dolog, hogy ki estem, de a karom rohadt piros volt. Összepacsizott Seonghwaval és Hongjoongal, majd folytatódott volna a játék, de egy hang megzavart.
- Még egy ilyen és kiherélek - mondta valaki a lelátóról egyenesen San szemébe nézve. Chan volt az, ami egyszerre rémített meg, és okozott örömöt.
- Ha valami bajod van, gyere le és úgy mond - kiáltott fel San, mire Chan lenézően nevetett.
- Hidd el nem járnál jól - mondta, majd mielőtt San ismét szólt valamit, a tanár közbe szólt.
- Ne itt veszekedjetek - szólt, majd Chanra nézett - Neked nem órán kéne lenned? - kérdezte, mire Chan bólintott egyet, de mielőtt még elment volna jó mélyen a szemembe nézett.Mindenki kérdően nézett rám, mire én csak leültem a padra és vártam, hogy vége legyen az órának.
Egyhamar el is érkezett, de abban a pillanatban mind a három fiú letámadott.
- Mi volt ez? - kérdezte Felix.
- Te ennyire ismerd Chant? - folytatta Hyunjin
- Jól vagy? - kérdezte Seungmin, mire elmosolyodtam.
- Igen jól vagyok köszi - mondtam majd egyenesen az öltöző felé mentem.
YOU ARE READING
Az alku
FanfictionJeongin egy aranyos kilencedikes, aki a légyenek se tudna ártani. De ennek ellenére mégis sokan piszkálják, és nem csak szavakkal. Jeonginnak egy idő után már nagyon elege van ebből de nem tud semmit tenni, így hát segítséget kér. Vagyis alkut köt...