Az alku

9

Jeongin

Amint beléptünk a házba, Chan mindent eldobott (nem szó szerint) és meg se várva, hogy levegyem a kabátom, máris ajkaimon csüngött.
- Chan – toltam el magamtól, mire vágyakozva nézet rám. – Előbb hadd vetkőzzek le –mondtam, mire elvigyorodott.
- Még nem akartam odáig menni, de ha ennyire sietsz – mondta, mire megcsaptam a kezét.
- A kabátot! – vörösödtem el.

- Nem is sütiztünk – mondtam, miután kibújtam a cipőmből.
- Esküszöm, hogy elviszlek, de most jobb dolgunk lesz – jött közelebb.
- És a hajam? – léptem egyet hátra.
- Az bőven ráér – lépett egy nagyot, így megszűnt a távolság. Nem tétovázott, egyből az ajkaimra hajolt.

Kezem felvezettem hajába, és bele túrtam, míg ő derekamnál fogva húzott közelebb. Megéreztem kemény ágyékát, mire nyögőt egyet. Tényleg türelmetlen.

-Jó, legyünk túl rajta – váltam el tőle, mire kezembe nyomta a szoknyát. Meg forgattam a szemem majd felmentünk a szobámba. Megkértem Chant hogy forduljon el és hogy addig ne nézzen ide, míg kész nem vagyok. Bólintott és elfordult, szóval neki láttam vetkőzni. Megszabadítottam magam a nadrágtól, és felkaptam a kockás szoknyát. A pólóm egyáltalán nem illet hozzá, szóval azt is levettem, és benéztem a szekrénybe. Elkezdtem kutakodni, majd bingo!

A nyáron még itt voltak az unoka tesóm és az egyik lány itt hagyott egy fekete has pólót. Vajon Channak tetszeni fog?
Felvettem és mivel nem volt tükör a szobámba, ezért csak remélni tudtam, hogy nem nézek ki rosszul. Vettem egy nagy levegőt, majd megszólaltam.
-Kész vagyok – mondtam, mire Chan egyből megfordult. Amint meglátott, jó alaposan végig nézet rajtam. Zavaromban lejjebb húztam a szoknyát, de nem sokat segített.

Chan felkelt és hozzám lépett.
-Gyönyörű vagy – mondta, majd megcsókolt. Szemem becsuktam, kezem pedig a nyakába tettem.
Az ő ujjai csupasz derekamra tévedtek és gyengéden megszorította. Nemsokára elváltunk, de csak hogy újra levegőt vegyünk. Chan elkezdett hátra lépni, így én is követtem. Nemsokára már az ágyat éreztem a hátam alatt.

- Tényleg ez jön be? – kérdeztem és füle mögé tűrtem göndör fürtjeit.
- Eddig csak egyszer próbáltam, de rajtad sokkal jobban áll – hajolt le a nyakamhoz, és puszilgatni kezdte.
- Az előző se tűnt még el – szoltam rá, mikor elkezdte szívni.
- Ünneprontó – pufogott, mire elmosolyodtam. Aranyos....

Kezét ismét derekamra vezette majd cirógatni kezdte.
-Nem tudom honnan van ez a felső, de imádom – tolta feljebb az anyagot, egészen mellkasomig. A két kis dudor eléggé kemény volt, és ezt Chan is észrevette, mire hevesen megráztam a fejem, de ő csak vigyorogva közelített.
Szerencsére gyorsabb voltam és mellkason elé tudtam tenni kezem. De mit ér a gyorsaság, ha Channal állok szemben?
Mi meglepő erősebb volt nálam, így kezem fejem fölé szorította. Nem fájt, de azért éreztem.

Eléggé meglepődtem, hisz ilyet még sosem csinált. Teljesen kiszolgáltatva érzem magam.
-Ne félj – súgta az ajkaimra. Egyik kezével elengedte, de még így is szorosan tartotta a két kezem. Miből van ő?

A szabad kezével először csak óvatosan végig simított az egyik mellbimbómon, míg a másikat megnyalta.
Nyüszítettem egyet, mire lassan nyalogatni kezdte, kezével pedig továbbra is simogatta.

Miután megvolt, kicsit durvább módba kapcsolt és lassan morzsolgatni kezdte. Nyögtem egyet, amitől csak még bátrabb lett és gyorsabban kezdte csinálni.

Mikor biztos volt benne, hogy nem fogom hátráltatni, elengedte a kezem, és a derekamra tette, majd cserélt és a másik bimbom kezdte nyalogatni.

Egyik kezem hajába vezettem, másikkal pedig a takarót szorongattam.
-C-Chan – húztam meg kicsit a haját, mire még gyorsabb lett.