Az alku

18

Jeongin

Egyik lábamról a másikra állok, és türelmetlenül várom, hogy Chan kijöjjön az épületből.

Ma kapja meg az érettségit, és már nagyon izgulok, hogy milyen lett. Szegénykém rengeteget tanult, és emiatt nem is tudtunk annyi időt egymással tölteni.

Felix sajnos nem tudott itt lenni, mert elutaztak, de mondta, hogy mindenképp mondjam Changbinnan, hogy hívja fel, amint végzet. Nem mintha mondani kéne neki.

Feljebb rántottam a hátamon a táskát, ami lecsúszni készült. Ma Channál alszom és emellett a holnapi koncertes ruhámat is viszem. Ugyan is  végre élőben láthatom a Treasure-t, amit már nagyoon várom!

Végül kinyílta a nagy faajtó és elkezdtek kiözönleni a diákok. Mindenki a sulis ünneplőben volt, ami mellesleg rohadtul jól áll Channak. Ahogy minden más is. De komolyan, rajta még a semmi is jól áll.....

Végül megláttam Chant és Chantbint. Az utóbbi megölelte Chant, majd intett nekem, és telefonjával a kezében elindult a másik irányba.
Izgatottan néztem Chanra, aki vigyorogva odajött hozzám, és egy puszit nyomott a számra.
- Na – kérdeztem türelmetlenül.
- Otthon megmutatom, előtte együnk valamit – mondta.
- Ne már Chan. Tudod mennyire kíváncsi vagyok – nyafogtam.
- Igen tudom, és ezért kell várnod.
- Undok vagy – motyogtam.
- Tessék? – kérdezte Chan.
Nem válaszoltam, helyette durcásan néztem rá, és elindultam a buszmegálló felé.

Hamar utolért majd amint megálltunk összekulcsolta a kezünket. Megforgattam a szemem, de nem engedtem el a kezét.

Mikor megérkezett a busz felszálltunk, majd leültünk a busz legvégébe, és elindultunk a város felé.
- Mindened megvan? – kérdezte Chan.
- Remélem.
- Ha bármi kell csak szólj – mondta, mire bólintottam, és vállára hajtottam a fejem.

Tíz perc után meg is érkeztünk a belvárosba, ahol kis séta után be mentünk egy kifőzdéhez. Rendeltünk pár húst meg salátát, és jó sok tojást.
- Jó étvágyat – mondta Chan.
- Jó étvágyat – mosolyodtam el, majd elkezdtem rápakolni a húst a forró sütőlapra – Legalább annyit mondj, hogy milyen volt. – nyaggattam tovább.
- Nem akarok most erről beszélni. Koncentráljunk kettőnkre – fogta meg a kezem.
- Épp azt teszem. Rád koncentrálok.
- Otthon megmutatom – rázta a fejét.

Nem értem mit kell ezen titkolni. Annyival is megelégszem, hogy jól sikerül, vagy hogy megdicsértek, de semmi. Semmi!
- Inkább egyél – rakta Chan a sült húst a tányéromba.
- Köszi – motyogtam, majd elkezdtem enni.

Miután befejeztük mondtam, Channak, hogy én fizetek, aminek nagyon nem örült. De én akkor sem hagytam magam. Erre az egy alkalomra meg akartam hívni.
- Most elcsorbult a férfiasságom – rázta a fejét, kifelé menet.
- Ugyan már. Egyszer az életben had fizessek én is valamit. Nem várhatom, el hogy mindent fizess nekem.
- Pedig megtenném – mondta Chan.
- Igen, tudom – sóhajtottam. Jó érzés, hogy Chan ennyire törődik velem, de szeretnék egy kicsit önállósodni.

Belépve Chanék házába levettem a cipőm, majd elindultam az emeletre. Már eléggé otthonosan mozgok, tisztára, mintha itt laknék.
- Hova szaladsz? – kérdezi Chan, mikor ő is felér.
- Sehova – ráztam a fejem, majd beledőltem az ágyába. Olyan puha.
Bevolt csukva a szemem, de éreztem hogy Chan fölöttem van.
- Most ignorálsz? – kérdezte Chan, mire nem válaszoltam. Nagyon szeretem bosszantani. – Oké, akkor így állunk – mondta, és mire felfoghattam volna hogy mit csinál ráhajolt a hasamra és belefújt egyet.
- CHAN – visítottam, és egyből odakaptam a kezem, de Chan erősebb és gyorsabb, így a fejem fölé szorította.
Vett egy nagy levegőt, és ismét a hasam felé közeledett.
- Ne Chan, kérlek – sipákoltam, de kevés volt. – Neehh – nevettem, de nem örömömből. – Hagy – rúgtam meg sikertelenül.
- Úgy tűnik végre figyelsz rám – nézett a szemembe. Szúrósan néztem rá, mire ismét a hasam felé közeledett.
- Ha ennyi felesleges energiád van, akkor dugj meg, ne a hasam piszkáld – néztem rá morcosan, mire Chan felvont szemöldökkel nézett. – Jessus engedj már el – szabadítottam ki a kezem, majd felültem, így egyenesen Chan arcába voltam. – Olyan vagy mint egy kisgyerek – löktem rajta, így felegyenesedett. – Mindig le kell foglalni valamivel, különben mindet feldúlsz – ráztam a fejem, közben pedig a nadrágját húztam le róla.